Brüsszel az adófizetők pénzéből finanszírozza a Soros-hálózatot

Bevezetés

2023 nyarán nagy horderejű hír jelent meg a hazai és a nemzetközi sajtóban: "Soros kivonul Európából". A Szabad Európa és a Telex beszámolói azt írták, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok (Open Society Foundations, OSF) "szinte teljesen kivonulnak az Európai Unióból", miután a kuratórium egy "radikális stratégiai irányváltásról" döntött. A hivatalos indoklás az volt, hogy az EU intézményei és kormányai már elég "sokat költenek" azokra az ügyekre, amelyeket az OSF fontosnak tart, ezért a hálózat ezentúl olyan régiókra akar koncentrálni, ahol a forrásai hiánypótlóak.

Nem sokkal később Alex Soros pontosította a terveiket. A Politicóban megjelent írásában – "No Soros retreat from Europe" – azt állította, hogy nem Európa elhagyásáról, hanem csak prioritásváltásról van szó. Igen, lesz létszámcsökkentés és lezárnak bizonyos programokat, de az OSF nem "húzza ki a dugót" Európából. Ezután megismételte a korábbi érvelést, amely szerint az uniós intézmények újabban elég jelentős összegeket költenek az emberi jogok, a szabadság és a pluralizmus védelmére, ezért a "filantróp" forrásokat érdemesebb olyan térségekbe átcsoportosítani, ahol az NGO-k nem férnek hozzá az uniós költségvetéshez.

Két és fél év elteltével, és az Európai Unió soron következő költségvetésének vitájához közeledve érdemes megnézni, hogy mi történt valójában az OSF-pénzekkel. Valóban igaz az, hogy "az uniós intézmények már most jelentős forrásokat fordítanak" ugyanazokra az ügyekre, amelyeket Soros és fia, valamint más "társadalommérnökösködő" progresszív szervezet fontosnak tart?

Esettanulmányunk a Civil Liberties Union for Europe-ra (Liberties) koncentrál – arra az európai ernyőszervezetre, amelyhez többek között a magyar Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is kapcsolódik. A 2021–2024 közötti pénzügyi adatok alapján azt vizsgáljuk, hogyan alakult egymáshoz képest az OSF és az Európai Bizottság CERV-programjának szerepe a hagyományos értékeket tagadó, a nemzeti kormányokkal szemben hiperkritikus NGO finanszírozásában, és hogy mit árul ez el a tágabb európai civil infrastruktúra átalakulásáról.

A Liberties finanszírozási szerkezetének átalakulása (2021–2024)

A 2021-es beszámolójuk alapján a Liberties öt éve döntően három nagy magánalapítvány forrásaiból működött. A mellékelt grafikon szerint a bevételek 55 százalékát adta az Open Society Foundations, 15 százalékát az Oak Foundation, 12 százalékát pedig a Ford Foundation; emellett kisebb tételek érkeztek például a Civitates-től és másoktól, mindösszesen 18 százalékos arányban. Az EU-s intézményi támogatás, mint jövőbeli lehetőség került szóba a jelentésben. A Liberties "potenciálisan nagy fordulatként" rögzítette, hogy 2021-ben benyújtották az első sikeres pályázatot a Bizottság CERV-felhívására.

Ennyiből valóban drámainak tűnhet az OSF-visszavonulásról szóló 2023-as hír: ha egy szervezet költségvetésének több mint fele egyetlen nagy donorhoz kötődik, akkor annak kivonulása veszélybe sodorhatja a további működését. Viszont a valóságban semmi sem fenyegette a Liberties-t.

A 2022-es beszámolóban ugyanis azt olvashatjuk, hogy a szervezet a Bizottság "framework partnere" lett, és megérkezett az EU CERV STRIVE néven futó működési támogatásának (operational grant) első tétele.

A bevételi grafikon szerint ekkor a szinte változatlan, 54 százalékos részarányával továbbra is az OSF számított a legnagyobb finanszírozójuknak, ám 27 százalékkal már a Bizottság lett a második. Az Oak és a Ford Foundation részesedése közben 27-ről 10 százalékra apadt, a maradék 9 százalékot pedig néhány kisebb szervezet adta össze. Jóllehet, a modell még mindig erősen OSF-központú, de a korábbi tisztán magánfilantróp struktúra helyét egy kevert OSF–EU konstrukció váltotta fel.

A 2023-as jelentés "Finances and donors" fejezete már a kifejezetten CERV STRIVE működési támogatásra épülő struktúráról ír. A Liberties külön kiemelte, hogy a szervezetük "továbbra is megbízható partnere" az uniós intézményeknek. Ezzel párhuzamosan a Ford Foundation lényegében eltűnik a finanszírozók listájáról, az OSF és a CERV lábak pedig kiegyenlítődnek:

• 41 százalék OSF,
• 40 százalék CERV,
• 10 százalék Oak,
• a többi kisebb donor.

Vagyis nem arról van szó, hogy egyik napról a másikra elapadt a "Soros-pénzcsap", hanem arról, hogy a progresszív NGO finanszírozását egyre nagyobb mértékben a Bizottság vállalta át – az EU költségvetésének terhére. A fokozatosság tervszerűségre utal, és nyilvánvalóan erre gondolt Alex Soros, amikor úgy fogalmazott, hogy az uniós intézmények 2023-ra elég "sokat költenek" azokra az ügyekre, amelyeket az OSF fontosnak tart.

Ezek az adatsorok ráadásul azt is megerősítik, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata, valamint az Oak és a Ford Foundation finanszírozási stratégiája szorosan össze volt (és van is) hangolva. Számos hazai és külföldi szervezet esetében tűntek fel egyszerre támogatóként, a Liberties példáján keresztül pedig azt látjuk, hogy a háttérbe vonulásuk is rendezett módon zajlott.

A Liberties 2024-es donorlistája ezt még nyilvánvalóbbá teszi: az Európai Bizottság CERV programja, 875 645 euróval az élre került, ezt követi az OSF 390 154 euróval, majd az Oak Foundation 150 000 euróval. Kisebb összegekkel szerepel még rajta a Civitates, a Proton Foundation, a Civicus, a Transparency International és az Amnesty International is.

Tavalyelőtt tehát a Bizottság finanszírozási részaránya 50 százalék fölé kúszott, körülbelül arra a szintre, amin 2021-22-ben Soros György alapítványa volt. Az OSF "junior partner" lett, és összhangban a 2023-as nyilatkozatokkal, a forrásait jelentős mértékben – az Oak és a Ford Foundation pedig csaknem teljesen – átcsoportosította más régiókba.

Összegezve, a Liberties 2021-ben még egy klasszikus magánfinanszírozásból működő, OSF-dominálta szervezet volt, EU-s pénz nélkül. 2024-re viszont a CERV-támogatás vált a fő bevételi forrásukká. Ez egy nagyon lényeges változás, hiszen a Bizottság közpénzt, az európai polgárok adójából befolyó összegeket osztja szét évről évre a "progresszív civilek" között. Olyan "civilek" között, amelyek nem rendelkeznek komoly társadalmi beágyazottsággal vagy elfogadottsággal – ez a Liberties-re is igaz, mivel a jelentéseiben rendre 0 százalék körüli értékkel szerepelt az egyéni felajánlások mértéke!

Mi is az a CERV, és miről szól a vita?

A Citizens, Equality, Rights and Values (CERV) program a 2021–2027-es költségvetési keretben jelent meg először, a korábbi kisebb alapok (pl. Rights, Equality and Citizenship, Europe for Citizens, Daphne stb.) összevonásával. A jogalapjául szolgáló 2021/692-es rendelet a céljaként azt jelöli meg, hogy "nyitott, jogokon alapuló, demokratikus, egyenlő és befogadó társadalmakat" támogasson az uniós alapjogok (emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, kisebbségi jogok) védelme érdekében.

A CERV a Justice, Rights and Values Fund nagyobbik fele: a teljes, "jogok és értékek" céljára szánt keret körülbelül 1,8 milliárd euró, ebből 1,5 milliárd jut 2021–2027 között a CERV-re.

A program négy fő részre tagolódik:

1. Equality, Rights and Gender Equality – antidiszkrimináció, LMBTQ-jogok, "gender mainstreaming".
2. Citizens' engagement and participation – részvételi demokrácia, "európai identitás" fejlesztése, civil részvétel az uniós döntéshozatalban.
3. Union values – az uniós "alapértékek" védelme, különös tekintettel a jogállamiságra és a "demokratikus visszacsúszás" elleni fellépésre.
4. Daphne – erőszak, különösen a nők és gyermekek elleni erőszak elleni programok támogatása.

A Bizottság saját értékelései szerint 2021 óta több mint 3000 civil szervezet, alapítvány és stakeholder részesült CERV-támogatásban. A hangsúly kifejezetten a civil szektor "megerősítésén" és a "domestic contre-pouvoirs", azaz az uniós kormányokkal szembeni ellenerők felépítésén van. A programot annak reményében hirdették meg, hogy a Bizottság megerősíthesse "a civil társadalmat, és lehetővé tegye a belső ellenerők működését a demokratikus hanyatlással szemben".

Tehát a CERV nem pusztán projektek finanszírozásról szól, hanem tudatosan politikai szereplővé emeli azokat az NGO-kat, amelyek a "jogállamiság" és az "európai értékek" védelmére hivatkozva belpolitikai kérdésekben lépnek fel a nemzeti kormányokkal szemben.

Hogy mi ezzel a probléma, azt egy korábbi elemzésben már érintettük az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) magyar jogállamisági jelentése kapcsán. Ott azt találtuk, hogy ugyanaz a szűk, nem csekély mértékben uniós forrásból működő NGO-kör

• először jelzésekkel és háttéranyagokkal megalapozta az eljárás elindítását,
• majd a raportőrök vizsgálata során tanúként és szakértőként is fellépett,
• és végül saját sajtóközleményeiben hivatkozási alapként, független bizonyítékként prezentálta a közreműködésével megírt jelentést.

Ha ezt a mintát rávetítjük a CERV-re, még világosabban látszanak a problémák:

1. Függőség – Az olyan szervezetek, mint a Liberties (és rajta keresztül a TASZ), költségvetésük egyre nagyobb részét közvetlenül a Bizottságtól kapják CERV-pályázatokon keresztül, a finanszírozási struktúra így objektíve egyoldalú függőséget hoz létre.
2. Szerepkeveredés – Ugyanezek a szervezetek "nyomozóként", tanúként, szakértőként, és adott esetben áldozatként is részt vesznek a magyar (és más tagállami) jogállamiságról folytatott vitákban. Könnyű belátni, hogy eredménykényszer hatása alatt állnak, hiszen a problémák feltárása a feladatuk, és a romló jogállamisági mutatók megalapozhatják a CERV-támogatások további növelését, ami nélkül – lakossági felajánlások hiányában – nem tudnának működni.
3. Kettős mérce – Amikor kormányközeli vagy nemzeti finanszírozású szervezetek lépnek fel (például think tankek, alapítványi egyetemek), a mainstream narratíva ezeket automatikusan elfogultnak minősíti a finanszírozás miatt. A Bizottság esetében ugyanezt a logikát nem alkalmazzák, holott a CERV-en keresztül éppen olyan erős politikai függés jön létre, mint amit a kritikusok a tagállami forrásoknál kifogásolnak.

Mindez olyannyira nem légből kapott és országspecifikus, hogy a LIFE-program kapcsán a költségvetési biztos nemrég kénytelen volt önkritikát gyakorolni. Piotr Serafin a Parlamentben ismerte el, hogy talán "nem volt helyénvaló" olyan támogatási szerződéseket kötni, amelyekben kifejezetten szerepelt, hogy az NGO-knak képviselőknél kell lobbizniuk. A megoldás egyébként az lett, hogy a Bizottság új iránymutatást adott ki – e szerint az érdekérvényesítésnek "kevésbé célzott módon" kell megvalósulnia…

A helyzet tehát az, hogy a CERV formálisan egy jogállamiságot, egyenlőséget és részvételt támogató program, de szubsztantív politikai tartalommal bír. A Bizottság pedig kiterjesztően értelmezi a saját mandátumát, amikor a CERV-en keresztül a vitatott "európai értékek" egyik, liberális-progresszív értelmezését teszi meg finanszírozási standarddá. Mindezt közpénzből és tekintet nélkül az európai polgárok véleményére.

Új költségvetési ciklus, új "civil hatalmi ág"

A fenti folyamatok bemutatása azért is időszerű, mert közben megindult a vita a következő, 2028–2034-es uniós költségvetési ciklusról. A Bizottság javaslata szerint az eddigi CERV beolvadna egy új, még nagyobb programba, az "AgoraEU"-ba. Ebben a keretben az úgynevezett CERV+ alprogramra 3,6 milliárd eurót javasolnak fordítani, vagyis lényegében megdupláznák a jelenlegi keretet.

A Bizottság ehhez illeszkedve EU-szintű civil társadalmi stratégiát és egy European Democracy Shield nevű új eszközt is felvázolt. Ezek deklarált célja a demokrácia védelme, a civil szervezetek hosszú távú, megfelelően kiszámítható finanszírozása, és a demokratikus reziliencia erősítése – részben ugyanazokkal az eszközökkel, amelyeket ma a CERV-programon keresztül már alkalmaznak.

A nyilvános politikai vita persze elsősorban olyan témákkal foglalkozik, mint az agrártámogatások, az Ukrajnának szánt források vagy a védelmi kiadások. Könnyű azonban belátni, hogy a mindennapi életünket nem kevésbé határozza meg az a jogi-szabályozói környezet, amelyet a Liberties-féle NGO-k – és hazai partnereik – demokratikus felhatalmazás nélkül, mégis amolyan "negyedik hatalmi ágként" igyekeznek a progresszív ideológiájuknak megfelelően átalakítani stratégiai perekkel, jelentésekkel és háttéranyagokkal, valamint soft power-eszközökkel (érzékenyítő kampányok, narratíva gyártás, "watchdog" szerep).

Az európai progresszív hálózat működését a 2020-as évek elejéig döntően az OSF és a Soros György alapítványához hasonló szervezetek fedezték. Azóta viszont az Európai Bizottság fokozatosan átvállalta tőlük ezt a terhet, miközben az agendájuk nem változott. Így akár azt is mondhatnánk, hogy a "Soros-tervet" immár közpénzből, Brüsszel felügyelete alatt próbálják megvalósítani.