Both Hunor Igazgató

Az európai bevándorlás mítosza: Miért nem megoldás a munkaerőpiaci kihívásokra?

Rendszeresen visszatérő állítás a hazai¹, illetve nemzetközi² médiában is, hogy az Európai Uniónak Európán kívüli bevándorlókra van szüksége annak érdekében, hogy a gazdasági erejét fent tudja tartani, illetve a demográfiai problémáit kezelje.
Elemzésünk arra mutat rá, hogy a médiában megjelenő álláspontok tévesek, ugyanis az EU-n kívüli bevándorlók jellemzően lényegesen rosszabb munkaerőpiaci helyzetben vannak, mint az őshonos lakosság—különösképpen igaz ez a bevándorló nők esetében.
Az EU-n kívüli bevándorlók kisebb arányban találnak munkát, mint az őshonos lakosság, ugyanakkor náluk nagyobb mértékben szorulnak különböző állami juttatásokra, segélyekre.
Továbbá az automatizáció és mesterséges intelligencia rohamos térnyerése is jelentős mértékben csökkenti a többségében alacsony szakképzettséget igénylő munkakörökben dolgozó bevándorlók iránti keresletet.

Az EU-ba irányuló bevándorlás melletti érvek már jól ismertek, de a teljesség kedvéért azért idézzünk fel néhányat.

A Telex a témáról szóló cikkében határozottan leszögezi, hogy "a mostani trendek alapján Európára bevándorlás nélkül példátlan elöregedés és állandósult, a gazdasági növekedést limitáló munkaerőhiány vár."³

Hasonlóan sarkos véleményt fogalmaz meg a 444.hu is, miszerint "Az elmúlt évtizedben a bevándorlással kapcsolatban megengedőbb álláspontot valló nyugati országok tudtak csak érdemi népességnövekedést felmutatni Európában. A migrációval szemben harcosan szembenálló, öregedő népességgel és kivándorlással is sújtott kelet-európai országokban pedig drámaian zuhan a lakosság száma.".⁴

A témában talán legismertebb cikk is a 444.hu hasábjain jelent meg, a hírhedt "Az a baj, hogy továbbmennek" című véleménycikk⁵ formájában, amelyben a cikk írója a demográfiai és gazdasági nehézségek elleni egyetlen ellenszerként a bevándorlókra utalva a következő állítást teszi "Így nincs más megoldás, külső segítségre szorulunk."

A Tényellenőr annak járt utána, hogy a fenti állítások és az általuk közvetített narratíva igaz-e és valóban bevándorlók millióira van szükségünk az európai jólét megőrzéséhez.

Bevándorlási trendek és foglalkoztatási kihívások

Az Európai Unió népességén belül egyre növekvő arányt képviselnek a külföldi állampolgárok.⁶

2022 januárjában 23,8 millió nem EU-tagállamból származó lakos élt az EU-ban, ami a teljes lakosság 5,3 százalékát teszi ki. Az Eurostat adatai szerint csak 2023-ban 4,3 millió ember vándorolt be az EU-ba EU-n kívüli országokból (ide nem értve a menekültként érkezetteket), míg további 1,5 millió külső migráns vándorolt EU-tagállamok között.⁷

Miközben a bevándorlás mértéke nő, a foglalkoztatási statisztikák egyértelműen a bevándorlók munkaerőpiaci integrációjának problémáira utalnak.

Az aktív korú Európai Uniós lakosok foglalkoztatási rátája állampolgárság szerinti csoportosításban. A kék oszlopok mutatják meg az adott tagállam saját állampolgárai, a piros rombuszok a nem EU-s bevándorlók, míg a sárga rombuszok az EU-n belüli átköltözők foglalkoztatási arányát. Forrás: Eurostat

Az EU-ban az EU-n kívüli bevándorlók lényegesen alacsonyabb foglalkoztatási rátával rendelkeznek (63%) az őshonos lakossághoz képest (76,2%).

Ez a különbség különösen szembetűnő bizonyos országokban: Németországban 21, Franciaországban 16 százalékpontos különbség tapasztalható a helyiek javára.

A nemi különbségek tovább árnyalják a képet: míg a bevándorló és a helyi férfiak foglalkoztatási rátája között néhány százalékos különbség figyelhető meg, a bevándorló nőké lényegesen alacsonyabb a helyi nőkénél—2023-ban 16 százalékpont különbség volt közöttük.⁸

Ez a tendencia rávilágít arra, hogy a bevándorlás nem feltétlenül jelent megoldást a munkaerőhiányra, különösen mivel a tapasztalatok szerint a bevándorlók egy jelentős részét kitevő nők munkaerőpiaci részvétele messze elmarad az érintett országok átlagától.

A bevándorlók esetében nem csak az elhelyezkedés okoz nagyobb kihívást, mint az őshonos lakosság körében, hanem munkaerőpiaci sebezhetőségük is nagyobb—jól szemlélteti ezt a COVID-19 járvány hatása is: a pandémia idején a bevándorlók foglalkoztatása sokkal drasztikusabban csökkent, mint a helyieké.⁹

Ez a jelenség azt mutatja, hogy gazdasági visszaesés esetén a bevándorló munkavállalók pozíciója bizonytalanabb, ami további terhet jelenthet a szociális ellátórendszerek számára.

Analízis: Németország

Miután ismertettük az EU-n kívüli bevándorlás legfontosabb adatait uniós szinten, vizsgáljuk meg közelebbről az uniót vezető legnagyobb ország és gazdasági hatalom, azaz Németország, bevándorlási helyzetét is.

Németországban 2022-ben mintegy 14 millió bevándorló tartózkodott, ami a lakosság nagyjából egyhatodát teszi ki. A munkaképes korú bevándorlók mintegy kétharmada az EU-n kívülről érkezik. Körülbelül 10,64 millió a munkaképes korú bevándorló (a 14 millió bevándorló 76 százaléka), ez nagyjából 7,1 millió munkaképes korú, nem uniós bevándorlót jelent.¹⁰

A Németországban tartózkodó nem uniós bevándorlók foglalkoztatási rátája csupán 61 százalék. ¹¹ A nem uniós bevándorlók körében az átlaghoz képest magasabb munkanélküliséghez vezető tényezők közé tartoznak többek között:

Az alacsony iskolai végzettségűek nagyobb aránya (nagyjából minden ötödik nem uniós bevándorló legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik—lásd a lenti ábrát).
A külföldi, különösen a nem uniós képesítések elismerésének nehézségei.
Nagyobb arányban lehetnek újonnan érkezettek vagy menekültek, akik kezdetben több akadállyal szembesülnek a munkavállalás előtt.
Alacsonyabb foglalkoztatási arány bizonyos alcsoportok esetében, például a nem EU-ban született, kisgyermekes anyák esetében (csak körülbelül egyharmaduk dolgozik).

OECD, STATE OF IMMIGRANT
INTEGRATION, 2024. 8. oldal

A nagy számú, alacsony képzettségű bevándorló mellett nagyon jelentős problémát okoz a bevándorlók készségeinek megfelelő munkahelyek megtalálása is, különösen a külföldi szakképesítéssel rendelkezők esetében.

A magasan képzett bevándorlóknak az egyharmada a képzettségi szintje alatti munkakörben dolgozik.

Németországban az EU-n kívülről érkező, egyetemi diplomával rendelkező bevándorlóknak csupán 38 százaléka dolgozik a végzettségi szintjének megfelelő munkahelyen. A bevándorló anyák gyakran dolgoznak egyszerű foglalkozásokban, például takarítóként és kisegítőként.¹²

Jól látható, hogy Németország számára is komoly kihívást jelent a bevándorlók munkaerőpiaci integrációja még annak ellenére is, hogy egyébként akaratból és elszántságból nem volt hiány— gondoljunk csak Angela Merkelnek a 2015-ös bevándorlási válság során elhíresült mondására: "Wir schaffen das" (magyarul: meg tudjuk csinálni).

A Németországban tapasztaltakból egyenesen következik a kérdés, hogy ha az EU legnagyobb gazdasága minden erőfeszítése ellenére sem volt képes a bevándorlók munkaerőpiaci integrációjára, akkor a kevésbé tehetős és kisebb uniós államoktól hogyan várható el ennek a feladatnak a teljesítése?

A szociális jóléti rendszerek és a bevándorlás

A bevándorlók és a szociális jóléti rendszerek közötti kapcsolat elemzése további kétségeket ébreszt azzal a feltételezéssel szemben, hogy a bevándorlás gazdasági előnyökkel jár.

Bár az EU-n kívüli bevándorlók általában kevésbé vesznek igénybe

úgynevezett járulékos juttatásokat (ezek olyan juttatások, amelyek akkor járnak, ha az igénybe vevő valamilyen befizetést teljesített pl. nyugdíj),
nagyobb valószínűséggel részesülnek nem járulékos juttatásokban (olyan juttatások, amelyek igénybevételéhez nem szükséges befizetés teljesítése—tehát többségében segélyek) részesülnek.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának tanulmánya szerint "a járulékos ellátások esetében az Európai Uniót célzó bevándorlók alacsonyabb valószínűséggel vesznek igénybe juttatásokat. A nem járulékos juttatások esetében azonban eltérő a kép, mivel a legtöbb ország a nem EU-s bevándorlók nagyobb jóléti függőségét mutatja a helyiekhez képest". ¹³

Ez különösen problematikus, mivel a nem járulékos juttatások fedezetét nem feltétlenül az igénybe vevő fizette be a költségvetésbe, tehát az ilyen juttatások a többi adófizető befizetéseiből, annak újraelosztásából származnak. Ebből következőleg megállapíthatjuk azt, hogy a nem uniós bevándorlók nagyobb valószínűséggel lesznek eltartottak az EU-s országokban, mint eltartók, ez pedig kifejezetten ellentmond azoknak az állításoknak miszerint majd a bevándorlók fogják az őshonos lakosok nyugdíját és egyéb jóléti juttatásait kitermelni.

Az automatizáció és mesterséges intelligencia hatása a munkaerőpiacra

A témát illetően fontos kiemelni, hogy egymásnak ellentmondó állításokat hallunk a nyugati világ munkaerőpiaci és gazdasági kilátásait illetően. Ugyanis miközben azt olvassuk, hogy Európa gazdasági és demográfiai problémáinak ellenszere a bevándorlás, az is egy rendszeresen elhangzó állítás, hogy az automatizáció és a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése alapvetően átformálja a munkaerőpiacot és ezáltal a gazdaságot is—azaz millió számra fognak a munkahelyek megszűnni vagy legalábbis gyökeresen átalakulni.

A Forrester előrejelzése szerint 2040-ig 12 millió munkahely szűnik meg az automatizáció miatt Európa öt legnagyobb gazdaságában, és az európai munkahelyek 34 százaléka van veszélyben.¹⁴

Még aggasztóbb a McKinsey The future of work in Europe című tanulmánya, amely szerint 2030-ig 94 millió európai munkavállalónak lehet szüksége átképzésre az automatizáció miatt, és 21 millió embernek teljesen új szakmát kell tanulnia.¹⁵

A tanulmány meghatározta azokat az ágazatokat is, amelyekben az automatizálás által potenciálisan kiszoruló munkahelyek aránya a legmagasabb Európában:

szálláshely- és vendéglátóipar (94%)
művészeti ágazat (80%)
nagy- és kiskereskedelem (68%)
építőipar (58%)
szállítás és raktározás (50%)¹⁶

Láthatjuk, hogy az alacsony képzettségű bevándorló munkavállalókat nagy számban foglalkoztató építőipar, raktározás, illetve szálláshely- és vendéglátóipar is az automatizációnak jelentősen kitett szektornak számít. Kérdéses, hogy milyen sorsa lesz azoknak a bevándorlóknak, akiknek a munkahelye ezekben a szektorokban az AI és a robotika fejlődésének "köszönhetően" szűnik meg az elkövetkező években.

Különösen aggasztó, hogy az automatizáció nem egyenlően érinti Európa régióit. A McKinsey tanulmánya szerint az európai munkavállalók akár 40 százaléka is olyan régiókban találhatja magát, ahol zsugorodik a munkaerőpiac.¹⁷ Ez azt jelenti, hogy bizonyos régiókban a munkahelyek megszűnése és a bevándorlás együttesen különösen súlyos munkanélküliségi problémákhoz vezethet.

A bevándorlás és az automatizáció együttes jelenléte különösen problematikus. A makroökonómiai és nemzetközi munkaerőpiaci trendeket kutató bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézete (németül: Wiener Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche) az automatizáció és bevándorlás összefüggésében kiemeli, hogy az automatizáció negatívan befolyásolja a keresletet az alacsonyan képzett munkaerő iránt (ahol sok migráns dolgozik), miközben növeli a keresletet a magasan képzett munkavállalók iránt.¹⁸ Ez azzal a következménnyel jár, hogy éppen azokon a területeken csökken a munkaerő iránti kereslet, ahol a bevándorlók hagyományosan elhelyezkednek.

Konklúzió

A fenti adatok és elemzések fényében erősen megkérdőjelezhető az az állítás, hogy Európának szüksége van Európán kívüli bevándorlásra a demográfiai és munkaerőpiaci kihívások kezelésére. A statisztikák világosan mutatják, hogy a bevándorlók jelentős része nem integrálódik megfelelően a munkaerőpiacra, amit a következetesen alacsonyabb foglalkoztatási és magasabb segélyezési ráták bizonyítanak.

Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja az automatizáció és a mesterséges intelligencia várható hatása, amely pontosan azokat a munkahelyeket veszélyezteti leginkább, amelyekben a bevándorlók hagyományosan elhelyezkednek. A következő évtizedekben az európai gazdaságokban várhatóan jelentősen csökken majd a kereslet az alacsony képzettségű munkaerő iránt.

A bevándorlás nem jelent megoldást az európai demográfiai problémákra, és a foglalkoztatási adatok sem támasztják alá azt a feltevést, hogy a bevándorlók képesek lennének pótolni a hiányzó munkaerőt, különösen az automatizáció és a digitalizáció előrehaladtával. Következtetésként megállapíthatjuk, hogy Európának más megoldásokat kell találnia demográfiai kihívásainak kezelésére, amelyek figyelembe veszik a technológiai fejlődés munkaerőpiacra gyakorolt hatását, és realisztikusan értékelik a bevándorlók munkaerőpiaci integrációjának nehézségeit.