Nagyhatalmi versengés tétjévé vált az izraeli-iráni konfliktus

Izrael és Irán konfliktusa túlnőtt a regionális kereteken: ma már a globális gazdasági folyosók, az energiabiztonság és a nagyhatalmak közötti verseny tétjévé vált.
A 12 napos júniusi háború után Irán meggyengült, de továbbra is kulcsszereplő marad a BRICS-ben és Kína gazdasági terjeszkedésében.
Trump adminisztrációja diplomáciai úton próbálja rábírni Teheránt a nukleáris program feladására, cserébe a nyugati gazdasághoz való csatlakozásért.
Izrael Irán nukleáris programját egzisztenciális fenyegetésnek tekinti és jelenleg felkészül egy második támadási hullámra.
Amennyiben egy elhúzódó konfliktus kezdődik Iránban, a tömeges migráció reális fenyegetéssé válhat Európa számára.

Irán katonai képességei gyengültek, de a rezsimváltás elmaradt

2024 októberében Izrael csapásokat mért Iránra, ám akkor a demokraták és Biden adminisztrációja ellenezte a háborút.¹ Amint Trump hivatalba lépett, tárgyalásokat kezdett az iráni kormánnyal, bízva abban, hogy diplomáciai úton és gazdasági érvekkel el tudja érni Irán nukleáris fegyvereinek eltávolítását, cserébe a szankciók enyhítéséért és Irán globális gazdaságban való részvételének engedélyezéséért. A 60 napos tárgyalássorozat után az irániak, akik tapasztalatot szereztek az Obamával való korábbi, évekig tartó kapcsolataikból, nem engedtek az urándúsítás kérdésében.²

Ezt követően, június 13-án Izrael elindította a Felkelő Oroszlán hadműveletet, amely nagyon sikeres volt Irán nukleáris programjának, ballisztikus rakéta képességeinek, katonai képességeinek (drónok, repülőgépek stb.), valamint energetikai infrastruktúrájának károsításában, illetve nukleáris tudósai és katonai vezetői kiiktatásában. A rezsimváltás helyett Izrael két célja az iráni nukleáris program felszámolása, valamint a ballisztikus rakéta képességének jelentős csökkentése volt, emiatt az izraeli kormány kijelentette, hogy a konfliktus rövid lesz.³ Azonban ahogy Izrael légifölényre tett szert és felderítésen keresztül beszivárgott Iránba, a rezsimváltás forgatókönyve kezdett e háború lehetséges kimeneteleként megjelenni. A Forradalmi Gárdában és a vallási vezetésben érdekelt tisztviselők féltek a rezsimváltástól és a hatalom elvesztésétől, különösen az Egyesült Államok támadása után. Az irániak tudatták Washingtonnal, hogy ha az izraeli támadások megszűnnek, beleegyeznek Trump követeléseibe. Izrael és Irán így tűzszüneti megállapodást kötött június 24-én.⁴

Katonai célkitűzések tekintetében Izrael és az Egyesült Államok megnyerte a 12 napos háborút, mert megsemmisítette az iráni nukleáris program jelentős részét és Irán ballisztikus képességeit.

Irán már nem rendelkezik elrettentő erővel és légtere nyitva áll további támadásokkal szemben, hatékony védelem nélkül.⁵ Bár jelenleg nagyon gyenge és érzékeny a jövőbeli külső invázióra, a rezsimváltás lekerült a napirendről.⁶

Trump nyomásgyakorlással biztosítana kedvezőbb tárgyalási feltételeket

A Trump-adminisztráció Izrael csapásait arra használja, hogy a legjobb megállapodást kösse Iránnal.

Egyelőre Trump türelmet mutat Iránnal szemben, remélve, hogy hatalmas gazdasági előnyöket szerez egy Iránnal kötött megállapodásból amellett, hogy megoldja Irán nukleáris programjának problémáját.⁷

Azonban a különböző kormányzati ügynökségek zavaros beszámolói Trump iráni csapásainak hatékonyságáról arra ösztönözhetik, hogy ismét katonai megoldáshoz nyúljon.⁸

Izrael a Begin-doktrínához ragaszkodik, amely kimondja, hogy egyetlen közel-keleti országnak sem szabad nukleáris, tömegpusztító vagy stratégiai fegyverekkel fenyegetnie Izraelt. Ennek eredményeként Izrael megsemmisítette Líbia nukleáris programját, és 1981-ben megtámadta az iraki nukleáris programot.⁹ Mivel Izrael úgy érzi, hogy az iráni nukleáris program és az iráni rezsim közvetlenül fenyegeti a létezését, valószínűleg folytatja az Irán elleni intenzív, célzott csapásokat¹⁰ , valamint valószínűleg nyomást gyakorol majd Trumpra, hogy hajtson végre pusztítóbb csapásokat a jövőben, hiszen a nukleáris fegyver megerősítené a rezsimet Iránban.

Az USA és Kína gazdasági versenye fokozza Izrael és Irán konfliktusát

Irán kulcsfontosságú tranzitövezet Oroszország, a Közel-Kelet és Dél-Ázsia között, és 2023 augusztusában csatlakozott a BRICS-hez. A 2022 júliusában befejezett Nemzetközi Észak-Dél Közlekedési Folyosón keresztül Irán közvetlenül összeköti az orosz gazdaságot Dél-Ázsiával, az Arab-öböllel és az Indiai-óceánnal.¹¹ A BRICS politikai védőernyőt biztosít Kína világméretű gazdasági terjeszkedéséhez, Irán stratégiai helyzete az Öbölben és a Közel-Keleten pedig értékes a BRICS számára. Irán, amely finanszírozza és felhasználja a húszi lázadókat Jemenben, azt is bebizonyította, hogy képes a szorosokat használni a nemzetközi kereskedelem szabotálására. Következésképpen a nyugati hajók elleni támadások és a hajók kitiltása a Vörös-tengeri Bab el-Mandeb-szorosból átlagosan 1,2 millió dollárra növelték a tengeri tranzit biztosítását szállítmányonként. Ez 200 százalékos növekedés 2022-höz képest, továbbá az átirányítási díjak 250 milliárd dollárral emelték a szállítási költségeket 2025-ben.¹²

Az Egyesült Államok-Kína gazdasági verseny szintén hozzájárul az Irán és Izrael közötti konfliktushoz. Az amerikai szankciók ellenére az iráni olaj 2025-ben Kína nyersolaj importjának 16 százalékát tette ki, és Kína – amely ellenzi az amerikai szankciókat Irán ellen – Irán olajexportjának körülbelül 90 százalékát vásárolja meg.¹³ Kínát nemrégiben azzal vádolta meg az Egyesült Államok, hogy profitál az olcsó iráni olajimportból.¹⁴

Fontos hangsúlyozni, hogy Irán gazdag természeti erőforrásokban, a világ ásványi erőforrásainak több mint 7 százalékával, valamint a világ egyik legnagyobb olaj- és földgáztartalékával rendelkezik, gáztartalék és export tekintetében a második helyen áll, továbbá a nyersolajexportban is második a világon. Emellett olaj- és fosszilis tüzelőanyag-tartaléka a negyedik legnagyobb, vas, arzén, kén és egyéb ritka ásványok tekintetében a top 10-ben szerepel. E potenciált figyelembe véve Irán számos kereskedelmi lehetőséget kínál, vonzva a globális szereplőket az erőforrásokért folyó versenyben.¹⁵

Tömeges migrációhoz vezethet az elhúzódó konfliktus

Amennyiben a konfliktus alacsonyabb intenzitással, de folytatódik, menekülthullám várható Iránból Törökország felé, és onnan Európába, elsősorban a kisebbségek és a vendégmunkások részéről. Az elmúlt tíz évben folyamatosan növekedett az Iránból származó gazdasági migránsok száma.¹⁶ Ezenfelül 2024 közepéig Irán 3,8 millió embert fogadott be, akiknek 99 százaléka Afganisztánból jött.¹⁷ Ezen afgán menekültek közül néhányan inkább Törökországba mennek, minthogy visszatérjenek Afganisztánba. Az elmúlt tíz évben több százezer afgán, aki Iránban élt és dolgozott, és meg tudta fizetni a törökországi utazását, sikeresen bejutott Európába.¹⁸

Iránt Törökországtól 569 kilométeres határ választja el, és Törökország lehetővé teszi az irániak számára, hogy vízum nélkül lépjenek be az országba, majd 90 napig maradjanak. Egyelőre azonban a török tisztviselők tagadják az izraeli csapások elől menekülő irániak tömeges exodusát, és állítják, hogy minden az ellenőrzésük alatt áll.¹⁹

A gazdasági infrastruktúrát célzó csapások és az Egyesült Államok közvetlen részvétele a háborúban további eszkalációhoz vezethetnek, és akár a rezsim megdöntését is eredményezhetik.

Ez hatással lehet az iráni migráció intenzitására, ahogy a 2003-as iraki háború is hatással volt az iraki migrációra.

A cikk a Századvég Elemzések sorozat "Izraeli-iráni háború: Okok, következmények és kilátások" című tanulmányának felhasználásával készült.