Médiaegyensúly Magyarországon
A közbeszédben gyakran felmerül a kérdés, hogy a politikai nézőpontok milyen arányban jelennek meg az egyes médiumokban, és ez mennyiben befolyásolja a fogyasztók tájékozódási lehetőségeit. Ezeknek a kérdéseknek nem csak tisztán elvi, vagy (bel)politikai jelentőségük van, hiszen a magyar médiaegyensúllyal kapcsolatos torzítások gyakran szolgálnak az Európai Unióhoz és más nemzetközi szervezetekhez benyújtott jogállamisággal kapcsolatos jelentések hivatkozási pontjaiként is.
A rendelkezésre álló kutatási adatok (Századvég, TGI-NOK) alapján áttekintettük a televízió, a nyomtatott sajtó, az online portálok és a közmédia elérését, valamint a közösségi média tartalommoderálásával kapcsolatos lakossági attitűdöket.
Lakossági percepciók
Elsőként azt vizsgáltuk meg, hogy mi a lakosság percepciója a médiatípusok erőviszonyát illetően, majd ezt összevetettük a tényleges fogyasztási adatokkal.
A Századvég 2023-as nagymintás kutatásában a válaszadók többsége (64 százaléka) a nem kormánykritikus oldal véleményének nagyobb arányú megjelenését érzékelte a médiában, míg mindössze 8 százalék inkább a kormánykritikus oldalt. A megkérdezettek 14 százaléka kiegyensúlyozottnak látta a két oldalt, míg 15 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni. Ezek az arányok a közvélemény érzékelését tükrözik, nem a valós médiaviszonyokat.
Fontos kérdés tehát, hogy a percepcióhoz képest mit mondhatunk a valódi lakossági médiahasználatról. Amikor 2023-ban nemcsak általánosságban, de médiumtípusonként is megvizsgáltuk1 a politikai dominanciát a lakossági médiahasználatban, arra mutattak rá az eredmények, hogy médiumtípusok szerint jelentős eltérések figyelhetők meg. A nyomtatott sajtó és a rádió esetében a válaszadók többségének (90 százalék és 89 százalék) fogyasztási portfoliójában nem jelenik meg érdemben közéleti-politikai tematikájú tartalom. Ez azt jelenti, hogy a kormánykritikus és a nem kormánykritikus vélemények egyaránt alacsony arányban fordulnak elő. A televíziócsatornákon a politikai irányultság érzékelése már sokkal komplexebb képet mutat. A válaszadók 15 százaléka kormánykritikusat, míg ugyanennyien nem kormánykritikus politikai irányultságú tartalmi portfóliót fogyasztanak. Ugyanakkor a televíziócsatornákon a kiegyensúlyozottságot is többen keresik: a válaszadók 12 százalékának tartalomfogyasztásában a kormánykritikus és a nem kormánykritikus oldal megjelenése egyensúlyban van. Az internetes honlapok esetében a tartalomfogyasztási portfólió valamivel diverzifikáltabb: a válaszadók 16 százaléka nem kormánykritikus, 21 százalékuk pedig inkább kormánykritikus irányultságú tartalmakat fogyaszt.
Összességében a televíziócsatornákon és az internetes honlapokon érzékel a magyar lakosság valamilyen irányú dominanciát, de ezek az arányok sem kiemelkedően magasak. A megoszlás médiumtípusonként eltérő, és a közönség percepciója árnyaltabb annál, mint amit a közbeszédben elterjedt leegyszerűsítő állítások sugallnak.
A közösségi média tartalommoderálásával kapcsolatos lakossági álláspontok
A digitális forradalom eljövetelével olyan jellegű kérdések is a társadalom homlokterébe kerültek, amelyek a hagyományos média korszakában még elképzelhetetlennek tűntek. Ezen kérdések egyik legégetőbb részét a közösségi média tartalmak moderálása, illetve cenzúragyakorlata képezi. E tárgykör fontossága abból fakad, hogy bár a moderálás szükségessége gyakran a dezinformáció elleni küzdelem okán merül fel, mégis gyakran felveti a szabad véleménynyilvánítás és egyéb jogok védelmének kérdését is.
Elemzésünkben több különálló kérdéskörrel kapcsolatban kértük ki a lakosság véleményét. Először megkérdeztük, hogy vajon szükséges-e cenzúrázni a közösségimédia-oldalakon megjelenő tartalmakat. Magyarországon a megkérdezettek fele (52,5 százaléka) úgy véli, nem szükséges, míg közel ugyanennyien (42,4 százalék) a cenzúra szükségességét hangsúlyozzák.
Majd egy következő kérdésként azt vizsgáltuk meg, hogy elfogadható-e, hogy a közösségi oldalak a saját politikai nézeteik alapján töröljenek tartalmakat. Magyarországon a megkérdezettek 72 százaléka tartja elfogadhatatlannak, hogy közösségi oldalak a saját politikai nézeteik alapján töröljenek felhasználói tartalmakat. Ezzel Magyarország a legmagasabb ellenállást mutató országok közé tartozik, hasonlóan Bulgáriához és a Cseh Köztársasághoz.
Az adatok azt mutatják, hogy Magyarországon erős társadalmi érzékenység van a szabad véleménynyilvánítás és szólásszabadság védelmére, és a többség nem támogatja a platformok önkényes döntéseit.
Nézettségi adatok politikai besorolás alapján
A magyar médiaviszonyok kapcsán sokszor előkerülő érv, hogy a kormányzati oldalhoz kötődő szereplők számos médiumot tulajdonolnak vagy kontrollálnak, ezáltal meghatározó véleményfölénnyel rendelkeznek. Ez a megközelítés azonban többnyire a médiumok számát hangsúlyozza, kevésbé a tényleges közönségelérést, amely jobban mutatja a véleményformálás valódi erejét. A Századvég elemzésének célja ezért nem csupán a médiumok számának, hanem elérésüknek a vizsgálata is, a tartalomszolgáltatók három kategóriába sorolásával [1] [2]: kormánykritikus, nem kormánykritikus és közszolgálati.
Televízió
A TGI-NOK adatai szerint a legnagyobb elérést az RTL (3.359.000 fő), valamint a TV2 (2.562.000 fő) érte el. A televíziós csatornák besorolásánál a Duna TV és az M1 kerültek a közszolgálati kategóriába. A kormánykritikus csatornák közé tartozik az ATV és az RTL, míg a nem kormánykritikus csatornák a TV2 és a Hír TV. A nézőszámok alapján kormánykritikus csatornát 3.815.000 fő néz, nem kormánykritikust 2.959.000 fő [3]. A közszolgálati csatornák nézettsége még alacsonyabb, 2.143.000 fő. A keresztfogyasztás szerint mindhárom kategóriát 1.152.000 fő néz, vagyis ők azok, akik minden oldalról néznek televíziós műsorokat. Azok száma, akik csak kormánykritikus csatornát néznek, 1.246.000 fő. Csak nem kormánykritikus csatornát 350.000 fő néz, míg csak közszolgálati csatornát 359.000 fő. Ez azt mutatja, hogy közel négyszer annyian néznek csak kormánykritikus csatornát, mint csak nem kormánykritikus csatornát.
Nyomtatott sajtó
A legnagyobb olvasottsággal [4] a megyei napilapok rendelkeznek (830.000 fő), majd a második legolvasottabb újság a Blikk (465.000 fő). A "broadest" olvasottság – az elmúlt héten legalább egy lapszámot olvasott – ennél magasabb számokat mutat, de a sorrend hasonló – a Vasárnapi Blikk és a Magyar Nemzet cserélt csak helyet.
A kormánykritikus lapot (pl. Blikk, Vasárnapi Blikk, HVG) olvasók száma 695.000 fő (9 százalék), a nem kormánykritikus lapot (pl. Magyar Nemzet, Mandiner, Szabad Föld, Bors, Metropol, megyei lapok) olvasóké 1.206.000 fő (16 százalék). [5] A két kategória keresztfogyasztása 335.000 fő. Vagyis – a mért – nyomtatott sajtó esetén a televízióval ellentétes mintázat figyelhető meg. [6]
Online portálok
Az online hírportálok eléréseinek vizsgálatában szintén a TGI-NOK adatbázisára támaszkodtunk. Az előzetesen besorolt honlapok közül nem minden lap mérési adata publikus, így azok kimaradtak az elemzésből. A nem publikus – így nem elemzett – portálok a következők: Magyar Nemzet Online, infostart.hu, Mandiner, magyarhirlap.hu, penzcentrum.hu, forbes.hu, 168 Óra, Népszava, mfor.hu. [7] A lista alapján számos kormánykritikus oldal elérése nem ismert.
A leglátogatottabb oldal az Index (1.610.000 fő), ami évek óta a legolvasottabb online hírportál. Az Index esetén ki kell ugyanakkor emelnünk, hogy a besorolása nem volt egyértelmű, tekintve, hogy kormánykritikus és nem kormánykritikus tartalmak is erőteljesen megjelennek az oldalon. Éppen ezért tartalomelemzést végeztünk, melynek eredményeképpen nem soroltuk be egyik kategóriába sem. A második és harmadik honlap a listán egyértelműen kormánykritikus lap, a 444.hu látogatottsága 1.434.000 fő volt, míg a HVG nézettsége 1.351.000 fő.
Miképpen eddig is, úgy az online oldalak esetében is elvégeztük a besorolást, és három kategóriát különítettünk el: a kormánykritikus, a nem kormánykritikus és a közszolgálati oldalak csoportját – ez utóbbiba jelenleg egyetlen honlap, a hirado.hu tartozik. Az Indexet az előzőekben ismertetett sajátosságai miatt külön kezeltük, nem soroltuk be egyik kategóriába sem.
A közmédia meghívásai
Az elmúlt években gyakran hangzott el az az állítás, miszerint a kormánykritikus képviselőket szándékosan nem, vagy nem elegendő alkalommal hívja meg a közmédia a műsoraiba, és ezzel kevesebb megszólalási lehetőséget biztosítanak nekik, mint a kormánynak, illetve a Fidesz-KDNP politikusainak. Azonban az MTVA 2022. április és 2023. április között nyilvánosságra hozott adatai ezt cáfolják. Az MTVA az említett időszakban összesen 6764 alkalommal hívott meg kormánykritikus politikusokat televízió- és rádióműsoraiba. E meghívások közül mindössze 161 alkalommal fogadták el a részvételt, míg 6603 esetben nem jelentek meg.
A pártokra bontott adatok szerint a közmédia törekedett a kiegyensúlyozott meghívásokra. Ennek érdekében a Demokratikus Koalíciót (DK) 888 alkalommal hívta meg, de ők csupán 1 alkalommal jelentek meg, míg a Momentum Mozgalom 920 meghívásból tízet fogadott el. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a közmédia nem zárkózik el a kormánykritikus hangoktól.
A kormánykritikus politikusok meghívása számokban az M1 Ma reggel, és a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsoraiban [8].
Forrás: MTVA
A magyar közmédia hangsúlyozza elkötelezettségét a pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatás mellett, továbbá elfogadhatatlannak tartja, hogy bármely politikai párt nyomást gyakoroljon vagy nyomásgyakorlási kísérletet tegyen bármely csatornájára, szerkesztőjére vagy szerkesztőségére.1
Összegzés
A hazai médiapiacról és médiaegyensúlyról szóló közbeszédet számos állítás és prekoncepció formálja. A kutatási adatok azonban árnyaltabb képet mutatnak: a különböző politikai irányultság érzékelése és eloszlása médiumtípusonként eltérő.
Az olyan állítások, miszerint a magyar médiapiacot egyetlen oldal dominálja, ami a vélemények sokszínűségének csökkenését eredményezi, vagy hogy bizonyos nézőpontok rendszerszinten háttérbe szorulnak, nem megalapozottak. A tényleges elérések és a keresztfogyasztási adatok azt mutatják, hogy a közönség jelentős része több forrásból tájékozódik, és a különböző nézőpontokhoz való hozzáférés biztosított.
Megjegyzések:
[1] A válaszadókat arra kértük 2023-as médiakutatásunkban, hogy a különböző médiatípusok között jelöljék meg a számukra legjelentősebbeket, majd ezeket a csatornákat aszerint kategorizáltuk, hogy azok kormánykritikusak vagy nem kormánykritikusak. E kategorizálás során a szakirodalomban és a szélesebb nyilvánosságban bevett gyakorlatokhoz igazodtunk, így a médiumok besorolásánál elsősorban nem a tulajdonosi háttér volt a döntő szempont, hanem a tartalom.
[2] A lista összeállításakor az iparági sztenderdeket alkalmaztuk, így kizárólag a hivatalos mérésekben szereplő tartalomszolgáltatókat vettük figyelembe, azok közül is azokat elemeztük, melyek adatai nyilvánosok – bizonyos csatornák szerepelnek a hivatalos mérésekben, viszont az adataikat csak a médiatulajdonos ismerheti. Az egyes médiatípusokban a következő számú tartalomszolgáltatót elemeztük: televízió – 6 csatorna; nyomtatott sajtó – 9 csatorna; online média – 11 csatorna.
[3] Az adatok a TGI-NOK 2024-es kérdőívéből származnak, amelyben arra kérdeztek rá, hogy a válaszadó melyik televízió csatornát nézte – legalább egyszer – az elmúlt hét napban.
[4] Mivel sok válaszadó több csatornát is néz egy adott kategórián belül, az egyszerű összeadás torzítaná az adatokat és duplikált számításhoz vezetne. Ezért minden esetben logikai feltétel alapján képzett kategóriacsoportokat hoztunk létre: az adott kategóriába azok kerültek be, amelyeknél legalább az egyiket nézte az elmúlt 7 napban a válaszadó. A 4-es ábrán az egyes kategóriák nézőszámai láthatók.
[5] A nyomtatott lapok esetében kétféle mérőszámot alkalmaztunk: a hivatalos olvasottsági adat azt mutatja meg, hogy a legutóbbi lapszámot hányan olvasták, míg a broadest olvasottsági mutató laptípusonként mutatja meg, hogy az elmúlt lapszámok egyikét olvasta-e (napilap esetén az elmúlt 6-7 napot nézi, hetilap esetén az elmúlt 12 számot). A vizsgálatba napilapok és hetilapok egyaránt bekerültek.
[6] Megjegyzendő, több kormánykritikus lap nem szerepel a hivatalos olvasottságkutatásban, mivel azok olvasói létszáma nem hozzáférhető.
[7] A lapok politikai irányultság szerinti besorolásakor figyelembe kell vennünk, hogy a nyomtatott sajtónál nincsenek közszolgálati lapok. Ennek megfelelően az elemzés során két kategóriát különítettünk el: a kormánykritikus, illetve a nem kormánykritikus lapokat.
[8] A 24.hu és a Magyar Narancs online elérésére vonatkozóan szintén nem áll rendelkezésre hivatalos, auditált olvasottsági adat, így módszertani megfontolásból nem szerepelnek az elemzésben. Ugyanakkor az NMHH 2024. januári jelentése szerint a 24.hu a vizsgált időszakban átlagos napi Real users mutató alapján 573 211 főt ért el. A Magyar Narancs „Rólunk” rovatában csupán egy 2011-es adat került feltüntetésre, mely szerint az akkori olvasottság a következőképpen alakult: a „Narancs-olvasók száma 40-55 000-re tehető”.
