„Gyermekjogok" mögé bújtatott drogliberalizáció

A hazai és nemzetközi kiindulópontok

A RedP-vitában a fő üzenet így hangzik: „a rendőr ne csináljon prevenciót”, „a félelemkeltés káros”, „safe space kell, ahol a diák biztonságosan beszélhet”. Ezek nem puszta didaktikai javaslatok, hanem politikai-normatív állítások: a drogkérdést bűnügyi keret helyett egészségügyi-szociális keretbe helyezik, és ezzel relativizálják a rendészeti szerepfelfogást. Pontosan ez az, amit az OSF-hálózat évtizedek óta exportál.

Egy 2021-es beszámoló szerint az OSF több mint 300 millió dollárt költött a drogpolitikai reform előmozdítására és ártalomcsökkentésre az elmúlt három évtizedben, s ezzel e téren a világ legnagyobb „filantróp” támogatója. A programidővonal a következő mérföldköveket emeli ki: 1994-ben Soros György és Ethan Nadelmann elindítja a Lindesmith Centert, amely 2000-re Drug Policy Alliance (DPA) néven a legnagyobb, „a drogellenes háború befejezéséért” dolgozó szervezetté válik; 2005-ben a WHO alapvető gyógyszerei közé kerül a metadon és a buprenorfin; 2011-ben megalakul a Global Commission on Drug Policy; 2020-ban Oregon dekriminalizálja az összes szer kis mennyiségű birtoklását.

A Forbes szerint az OSF nagyjából 200 millió dollárt adott drogpolitikai reformokra 1994 óta; a DPA-t Nadelmann beszámolója szerint évi mintegy 5 millió dollárral támogatta/támogatja az OSF; körülbelül 25 millió dollár kifejezetten kannabisz-reformokra ment (orvosi használat, dekriminalizáció, teljes legalizáció). A konkrét tételek között szerepel például 1 millió dollár a kaliforniai Prop 19 kampányára, 400 ezer dollár a massachusettsi dekriminalizáció támogatására. A Washington Times egyik összesítése legalább 80 millió dollárra tette a ’94 utáni OSF-ráfordítást a kannabisz-legalizáció frontján, és idézi Nadelmannt: a DPA működési büdzséjének kb. egyharmada érkezett Sorostól.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Drogriporter mögött álló Jogriporter Alapítvány is szerepel az OSF támogatottjainak listáján.

A rendészeti megközelítés kiszorítása

Damon Barrett az OSF gondozásában megjelent beszámolója a Gyermekjogi Egyezmény 33. cikkére hivatkozva állítja, hogy a „megfelelő intézkedés” nem rendészeti, hanem elterelő, stigmacsökkentő és egészségügyi-szociális válasz: a rendőri jelenlét az iskolában „bizalomromboló”, „káros” és kontraproduktív. Ugyanez a logika köszön vissza a RedP-kritikában, amelyet a Drogriporter jegyez.

Visszatérő érv bel- és külföldön egyaránt, hogy a dekriminalizáció nem okoz „robbanást” a szerhasználatban, a büntetés okozta károk viszont nagyok. Emellett érvelt az OSF Release-jelentése is, viszont a Soros-hálózat nem maradt meg a narratívaépítésnél. A POLITICO szerint a milliárdos 2015-2016-ban több mint 3 millió dollárt költött helyi ügyészi kampányokra hat amerikai államban. A logika világos: nem kell feltétlenül törvényeket módosítani; ha a vádhatósági gyakorlat enyhül, azzal de facto megvalósul a drogliberalizáció, amit később a jogalkotás – mint általános társadalmi gyakorlatot – könnyebben szentesít. Ez a célja például a „Safety and Justice” néven működő szuper-PAC-nek is.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy partnereikkel együtt Soros és a DPA anyagilag támogatták Washington és Colorado legalizációs népszavazásait. A National Desk szerint az OSF politikai-policy ága, az Open Society Policy Center legalább 140 millió dollárt költött 2021-ben úgynevezett „csendes” advocacy- és ballot-támogatásokra; 2020 óta a hálózat politikai és policy célú ráfordítása nagyjából félmilliárd dollár.

A kommunikációs technikák

Tértől és időtől függetlenül az OSF és partnereinek gyakorlata mindig ugyanaz. Először is keretváltás történik: a droghasználatot következetesen egészségügyi ügyként állítják be, és elvetik a rendészeti megközelítést. Ehhez társul a deterrencia-ellenes retorika: az „elrettentés káros”, a rendőr szerepe a prevencióban stigmatizál, a jogi következmények kommunikációja pedig „veszélyes” – tehát a szankciók erkölcsi és szakmai alapját igyekeznek kikezdeni, kiüresíteni.

A legitimációt párhuzamos politikai kommunikáció erősíti: Soros saját érvelése szerint már az is eredmény, ha a legalizáció felkerül a szavazólapra, mert ezzel „legitimálódik” a vita és eltolódik a közvélemény. Mindezt egy hálózatos ökoszisztéma támasztja alá: a DPA–ACLU–MPP közti személyi és pénzügyi átjárások, közös konferenciák és kampányok olyan gépezetet alkotnak, amely egyszerre gyárt „kutatást” és médiatartalmat, illetve befolyásolja a választási eredményeket.

A magyar RedP-vita fordulatai tökéletesen illeszkednek ehhez az importált sablonkészlethez.

A pénznek nincs szaga?

Az eltérő politikai-jogi környezet miatt az USA-ban és több nyugati országban a Soros-hálózat a liberalizáció tekintetében mérhető eredményeket ért el. Ezek alapján a dekriminalizáció társadalmi hasznossága erősen vitatható, viszont üzletileg kézzelfogható nyereséget termel a piaci szereplőknek.

Az USA szabályozott kannabiszgazdaságának teljes multiplikált hatása 2025-re 124 milliárd dollárra tehető, a szektorban 440 ezer fő dolgozik teljes állásban.

Kanadában a szövetségi legalizáció után 2024-ben – kiskereskedelmi adatok alapján – 3,25 milliárd dollár körülire hízott a legális piac, míg Németországban a medikai piac nagysága 2024-ben elérte a félmilliárd dollárt, 2025-ben pedig máris szigorítani kellett az online értékesítés szabályait az importrobbanás miatt.

A globális illegális drogpiac közben nem tűnt el: közgazdasági becslések szerint a teljes tiltott piac változatlanul százmilliárdos nagyságrendű bevételt termel a bűnözőknek. A széles körben elfogadott becslések szerint a feketepiac forgalma 2013-2014 körül 426-652 milliárd dollár lehetett, és az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) 2024-2025-ös anyagai növekvő keresletet és kínálatot jeleznek több szer esetében is.

Ebből a szempontból különösen érdekes Kalifornia – a legrégebbi szabályozott piac – helyzete: a hatósági becslések szerint a fogyasztás 60 százaléka továbbra is illegális csatornákon keresztül bonyolódik.

New York állam ugyanezzel a dilemmával szembesült: miközben a legális boltok száma nő és a forgalom emelkedik, az illegális kínálat felszámolása szigorúbb végrehajtást igényel, vagyis a legalizáció és az évtizedek óta folytatott „érzékenyítés” és „felvilágosítás” nem oldotta meg a problémákat.

A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy a CDC adatai szerint a standardizált kábítószer-túladagolásos halálozási arány a 2002-es 100 000 főre vetítve 8,2-ről 2022-re 32,6-re emelkedett. Sem Kalifornia, sem New York állam nem tér el szignifikánsan az átlagtól.

Az UNODC 2025-ös jelentése külön felhívja a figyelmet: a globális kínálati láncok alkalmazkodnak, a kokaintermelés rekordszinten van, a szintetikus szerek rugalmassága magas.

A drogokhoz köthető bűnügyi kitettség országonként eltérően látszik a statisztikákban, de az amerikai és az európai adatsorok egyaránt jelzik: a droghoz kötődő bűnözés nem tűnik el attól, hogy egyes szerek legális kiskereskedelmi csatornát kapnak. Az FBI 2023-as összesítője több mint 14 millió bűncselekményadatot dolgoz fel. A történeti UCR-sorok alapján a drogjogsértések tömeges tételek maradtak (milliós nagyságrendű letartóztatások évről évre a 2010-es évek végén).

A liberális drogpolitika ugyanakkor alkalmas a statisztikák kismértékű kozmetikázására, hiszen például Kaliforniában csökkent a marihuána miatti letartóztatások száma 2023-ban. De, mint azt fentebb említettük: a feketepiac nem omlott össze és az egészségügyi terhelés sem csökkent érdemben.