Bemutatjuk az igazságot a születések számáról
- A Financial Times1 szerint összeomlott a magyar családtámogatási politika. A brit gazdasági lap cikkében arra alapozva állítja, hogy hatástalanok a családtámogatások Magyarországon, hogy 2023-ra 1,5-re esett vissza a magyar termékenységi ráta.
- A cikk meg sem említi azokat a sok évtizedes problémákat, mint például az 1981 óta tartó természetes fogyás, illetve ezzel összefüggésben a termékeny korban lévő nők számának csökkenését, helyette a családtámogatás igazságtalanságát bizonygatja.
- A magyar családpolitika pozitív hatásait jól mutatja, hogy 2023-ra 23 százalékkal nőtt 2011 óta a szülések aránya a leginkább érintett 20-39 éves korosztályban.
A Tényellenőr most utánajárt, hogy mennyire megalapozott a családpolitika, vagy a családtámogatási rendszer összeomlását állítani. Vajon tényleg ez az oka a születésszám csökkenésének?
Első körben érdemes kijelenteni, hogy a családtámogatás, a családpolitika egy komplex rendszer, amelynek számos összetevője van. Nem célszerű néhány megszólaló véleményére alapozva következtetéseket levonni. Egyrészt vannak a klasszikus, segélyalapú családtámogatási juttatások. Úgy, mint a családi pótlék, a GYED vagy a GYES. Ez a rendszer azonban kiegészül a családi adókedvezménnyel és a családi otthonteremtési kedvezménnyel, amelyek nem segély, hanem a munkát teszi a támogatás feltételének.
A leggyakrabban említett termékenységi ráta, a teljes termékenységi arányszám (TTA) azt fejezi ki, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett. Egy hipotetikus generáció befejezett termékenységét jelzi, amelyet az adott évi női korspecifikus termékenységi arányszámok összegzésével számítunk ki.
Ahhoz pedig, hogy teljes képet kapjunk egy ország demográfiai helyzetéről elsőként érdemes megnézni a teljes termékenységi rátát, aztán pedig az élveszületések számának alakulását a leginkább érintett 20-39 év közötti korosztályban. De a születések és halálozások arányát firtató népmozgalmi adatokat is érdemes szemügyre venni a teljes képhez.
Továbbra is a mezőny felső felében van Magyarország
Először is kezdjük egy nemzetközi összehasonlítással.
Ha megnézzük, hogy Magyarország hogyan áll európai összehasonlításban ebben a mutatóban, akkor jól látszódik, hogy hazánk a mezőny első felében van. A 2022-es Eurostat adatok szerint – a 2023-as adatokat még nem tette közzé az intézet – hazánk jelentősen előzi az Európai Unió és az eurozóna átlagát is.2
A fenti egy 2022-es adat, de ez szám ennél is jobb volt 2021-ben3, a világjárvány ellenére. Ekkor a termékenységi rátánk 1,61 volt. Ez jelentős emelkedésnek számított a 2011-es 1,23-as termékenységi rátánkhoz képest. 2022-ben a régiós országok jelentős részét megelőztük, így például Szlovákiát, Szlovéniát, Horvátországot és Lengyelországot is.
A magyar adatok alakulása szempontjából érdemes egy lépést hátrébb lépni, és megnézni a hátterét is a mostani számoknak.
A természetes fogyással a szülőképes nők is fogynak
A fő probléma, amit a Financial Times cikke csak szűkszavúan említ meg, hogy a szülőképes korú nők létszáma tartósan csökken évek-évtizedek óta. Ahogy azt fentebb már említettük, a teljes termékenység arány 2011-ben érte el történelmi minimumát 1,23-as értékkel.
Ha a szülőképes korú nők számának alakulását is figyelembe vesszük, akkor jól látszik, hogy 2010 és 2024 között 22,8%-kal, 330 ezer fővel csökkent a szülésre leginkább esélyes, 20-39 éves korú nők száma.
A Századvég összevetette a születések számát a szülőképes korú nők számával, és érdekes eredmény jött ki.
Kiderült, hogy 2023-ig a fenti mutatók szempontjából az ezer megfelelő korú nőre jutó születések száma szempontjából a 15-49 éves nők létszámának korosztályában 8 százalékos, míg a leginkább releváns 20-39-es korosztályban 23 százalékos növekedés történt a korcsoportos termékenységi arányban a mélypontot jelentő 2011-hez képest. Vagyis a családtámogatási rendszer működött, csak épp a szülőképes nők fogyatkoznak - a korábbi évtizedek folyamatainak eredményeképpen.
A 20-30-40 éve meg nem született nőket számon kérni a 2010 óta regnáló kormányzaton nem megalapozott.
Különösen, ha megnézzük a KSH úgynevezett Népmozgalmi adatait4 több évtizedre visszamenőleg. Ebből ugyanis kiderül, hogy 1980 volt az az utolsó év Magyarországon, amikor természetes szaporodás volt: vagyis ebben az évben születtek utoljára többen, mint ahányan meghaltak. 1981 óta azonban folyamatos a fogyás hazánkban.
Vagyis a valódi probléma nem 2010-ben, nem is 2018-ban, hanem jóval korábban kezdődött.
Összegezve kijelenthető, hogy a termékenységi rátában európai összehasonlításban jól állunk, viszont ahhoz, hogy az 1980 óta tartó természetes fogyás megforduljon és növekedésbe forduljon át, ez az eredmény még nem elegendő. A javulás egyértelmű, hatásai azonban csak évtizedes távlatban látszanak a majd, akkor, amikor az elmúlt 15 évben megszületett gyerekek is szülővé válnak. Ehhez tovább kell folytatni a családtámogatási intézkedéseket, melyeknek hatása jól látszik a ráta javulásában, így a rendszer összeomlásáról egyáltalán nem lehet beszélni.
