A VIZSGÁLT ÁLLÍTÁS

Abba az irányba tolja a kormányzati kommunikáció az egészet, hogy le kell ölni- teljesen értelmetlenül- sok ezer, vagy sok tízezer állatot, miközben felhívnám arra is a figyelmet, hogy a marha- és a juhállomány esetén mindössze kettő százalék a halálozási arány. (...) 50 évvel ezelőtt, és attól korábban átvészeltették az állományt."

Forrás: Dr. Apáti István - Mi Hazánk | 2025. április 1.

A VIZSGÁLAT EREDMÉNYE

Az állítás hamis. Mind az adatok, mind a konklúzió terén félrevezető állításokat tett a Mi Hazánk politikusa. A kikerült információk szerint a halálozási ráta jóval magasabb, mint a fenti idézetben említett szám, a fertőzött állatok leölése pedig abszolút nem indokolatlan, annak elmulasztása súlyosbíthatná a járványhelyzetet. A fertőzött, és a velük egy állományban lévő állatok leölése azért fontos, mert amennyiben fel is gyógyulnak, húsukban, tejükben és ürülékükben még öt évig hordozhatják a vírus örökítőanyagát. Az ötven évvel ezelőtti járványkezelés összehasonlítása a jelenlegi állapotokkal kifejezetten szakmaiatlan megközelítés a téma elismert szakértője szerint, ráadásul akkoriban nemcsak az érintett állomány, de a vadvilág egy részét is leölték a fertőzés megállítása érdekében.

Forrás: Dr. Apáti István - Mi Hazánk | 2025. április 1.

Szigorú fellépésre van szükség a száj- és körömfájás betegséggel szemben

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) március 7-én számolt be¹ arról, hogy Magyarországon újra megjelent a haszonállatokat érintő száj- és körömfájás betegség. A rendkívül ragályos kór több, mint 50 év után jelent meg újra Magyarországon. A Telex szerint² amikor utoljára ilyen volt Magyarországon, még a verebeket is kilőtték.

A Nébih tájékoztatójából kiderül, a ragadós száj- és körömfájás egy rendkívül fertőző vírusos betegség, amely főként a hasított körmű állatokat (például: szarvasmarha, sertés, juh, kecske, bivaly, vadon élő kérődzők) érinti. A betegség fő tünetei közé tartozik a láz, az étvágytalanság, a nyálzás és a hólyagok megjelenése a szájban, illetve a lábvégeken. A ragadós száj- és körömfájás emberekre nagyon ritkán terjed át, az állatállományokban azonban rendkívül nagy ragályozó képessége és gyors terjedése miatt megjelenése súlyos gazdasági következményekkel jár. A fertőzött állatokat nem lehet kezelni, így, ha egy gazdaságban akár csak egy állatnál is megerősítik a betegséget, az összes párosujjú patást fel kell számolni.

A fertőzött állatok súlyos fájdalmat élnek át, nyálkahártya szöveteik elhalnak, ami az alábbi, sokkoló fotókon is jól látszik.

A sajtóban az állományok felszámolása az "állatok (felesleges) leöléseként"³ aposztrofálódott,⁴ amely retorika a politikai térbe is bejutott. Ennek lenyomata Apáti Istvánnak, a Mi hazánk országgyűlési képviselőjének a témában tartott, április elsejei sajtótájékoztatója, ahol több téves, vagy félrevezető információ is elhangzott.

A járvánnyal kapcsolatos félreértések tisztázása érdekében a Tényellenőr röviden utánajárt annak, hogy mit gondolnak a szakértők, valóban elégséges-e csak a konkrétan fertőzött egyedek leölése, vagy ennél szélesebb körű intézkedésre van szükség.

E tekintetben a Nébih iránymutatása világosan fogalmaz: "A fertőzött állatokat nem lehet kezelni, így, ha egy gazdaságban akár csak egy állatnál is megerősítik a betegséget, az összes párosujjú patást fel kell számolni".⁵

Dr. Bendzsel Dániel állatorvos, a Hungarovet Állatorvosi Rendelő társalapítója szintén megszólalt⁶ közösségi oldalán az ügyben, és négy pontban cáfolta meg a járvány kezelésével kapcsolatos álhíreket és félinformációkat. Illetve rávilágított arra is, jelentősen megváltozott a világ a legutóbbi hasonló járvány óta. A szakember szerint:

Magyarországon nem ölik le tömegesen az állatokat, csak a fertőzött állományokat. A fertőzött, és a velük egy állományban lévő állatok leölése azért fontos, mert amennyiben fel is gyógyulnak, húsukban, tejükben és ürülékükben még öt évig hordozhatják a vírus örökítőanyagát. A vírus olyan fertőző, hogy nem csak a sertésre, és juhra, hanem a vadállatokra, sőt a kutyákra is veszélyes lehet.⁷ Az állatok levágása egyébként szigorú szabályok mellett zajlik, és nem jelent károsodást a biodiverzitás tekintetében. A szakember megjegyezte ugyanis, a gazdasági haszonállatokat levágják, definíció szerint. Figyelmeztet továbbá, az Apáti István által említett 2 százaléknál jóval magasabb, 5 százalék körüli az elhullási ráta a fertőzött állatok körében.
Ötven éve hazánk és Európa nem volt mentes a vírustól, tehát nem volt gond, hogy a túlélő állatok még évekig fertőztek. A szakember szerint azonban mostanra már alaphelyzetben nincs jelen a vírus, így a fertőzés veszélyt jelent az állományra.
Ötven évvel ezelőtt a jelenlegi járványügyi mentesség még nem létezett, és a fertőzött állatokból származó termékek értékesítése szélesebb körben elfogadott volt. Az Európai Unió létrejöttével és az élelmiszer-biztonsági szabályok szigorításával azonban ez a helyzet megváltozott. A járványmentesség fenntartása közös európai érdek, amelyet minden tagállamnak kötelessége betartani. Ennek megfelelően Magyarországon is kötelező a szigorú járványügyi előírások alkalmazása, amint az más európai országokban – például az Egyesült Királyságban és Németországban – is történt hasonló esetekben. Erről beszélt Dr. Fodor László,⁸ korábbi járványtani és mikrobiológiai tanszékvezető is néhány nappal ezelőtt az Állatorvostudományi Egyetemen. A szakember elmondta, hogy ha a vakcinázásra építenék a védekezést, akkor olyan kereskedelmi korlátozások jönnének, ami leállítaná az élelmiszerexportot.
Dr. Bendzsel Dániel arról is írt, hogy a járványhelyzet következményei messze túlmutatnak az egészségügyi intézkedéseken. Az egykor értékesíthető fertőzött állati termékek mára elvesztették piaci értéküket, mivel a fogyasztók és az élelmiszerpiac is egyre szigorúbb minőségi követelményeket támaszt. Ez nemcsak az exportlehetőségek korlátozását eredményezi, hanem a hazai piacra is hatással van: a fogyasztói bizalom csökkenése miatt az érintett ágazatok veszteségei jelentősek lehetnek. A gazdálkodók szempontjából a járványügyi intézkedések elkerülhetetlen költségekkel járnak, és hosszú távon befolyásolják az ágazat fenntarthatóságát.

Az Inforádiónak⁹ néhány napja nyilatkozott Sótonyi Péter az Állatorvostudományi Egyetem rektora, Széchenyi-díjas professzor, aki az állatok leölése kapcsán elmondta, hogy miért nincs más megoldás:

„A gyorsaság nagyon fontos. Nem tudjuk megtenni. Amikor már megjelennek a tünetek, és ezt laboratóriumi, nagy biobiztonsággal rendelkező laboratóriumban meghatározták, hogy ez gondoljunk bele, megfertőződött az állat, az első tüneteket, hogy bágyadtság étrendjét jelzik, addigra már rég üríti a vírust az egész ott lévő, istállóban lévő valamennyi állomány megfertőződött. Eltelik három nap, mutatja a tüneteket. Megjelennek az első tünetek, ekkor gondolhat az állatorvos arra, hogy kérem, laborvizsgálatot kérek. Megkérik a laborvizsgálat(ot), az hat óra alatt készen van. Hat óra múlva tudjuk azt mondani, hogy igen, itt bejelentési kötelezettségre tartozik, mert ez bejelentési kötelezettség, és meg kell hozni a szükséges rendszabályokat. Tehát ez alatt az idő alatt az adott állomány amiatt, hogy együtt van, együtt mozog, együtt él, ez mind megfertőződik, ha onnan azt próbálnánk átvészeltetni, nincs rá mód, jogszabály nem engedi, európai uniós jogszabály nem engedi” – válaszolta Sótonyi.

A rektor elmondta,¹⁰ hogy azért is fontos a körülhatárolás, mert ha a betegség átterjedne a vadállományra, annak beláthatatlan következményei lennének.

Összességében tehát elmondható, hogy az elmúlt fél évszázadban jelentős változások történtek az állattenyésztésben, így az ötven évvel ezelőtti gyakorlatok aligha nevezhetők irányadónak. Az egykor alacsonyabb termelési kapacitású állományok helyett ma olyan fajtákat tenyésztenek, amelyek magasabb tej- és húshozammal rendelkeznek. Ez azonban azzal is jár, hogy ezek az állatok érzékenyebbek a betegségekre, és egy járvány kitörése esetén a termelés visszaesése jelentős gazdasági veszteségeket okozhat a gazdálkodóknak. A modern mezőgazdasági rendszerekben minden tényező pontos kalkuláción alapul, és a járványügyi intézkedések elhanyagolása súlyos következményekkel járhat a termelés és a piac szempontjából egyaránt. Arról nem beszélve, hogy mivel az állatok nagyobb "termelési potenciáljuk" miatt kitettebbek a betegségeknek, így egy korábban nem feltétlenül végzetes betegség súlyosabb elhullási rátát eredményezhet az állományokban.