Mik voltak az orosz-ukrán háború előzményei?

Az orosz-ukrán konfliktus okaként több dolgot is felsorolnak a szakértők. A legfontosabbként Ukrajna NATO-csatlakozását szokták mondani. A Tényellenőr felsorolja a többi érvet is.
Az amerikai globalista hálózat építkezését Ukrajnában, amelynek kitűzött célja volt az orosz érdekeltségek megszüntetése, amerikaira váltása. Így például az orosz gáz leválasztása Európáról. De ide tartozik az értékes ukrán termőföldek valamint a gabonaszállítás körül kialakult perpatvar is, amelyek a feszültség alapját adták.
A háborúpárti hangulatkeltés kapcsán érdemes megjegyezni Noam Chomsky elméletét, aki a propaganda működését öt pontban összegezte. Ebben kifejtette, hogy a média miért cselekszik összehangoltan, egy cél érdekében, illetve, hogy ki, hogyan tájékozódhat.
És hogy mire mehet ki a játék? Abban segítségünkre lehet a Mackinder-elmélet, amelynek lényege, hogy ne engedje a "szívtájékot" (Oroszország) és a "belső peremívet" (Németország) egyesülni. Mintha ez történt volna az elmúlt években.

Mi áll a háború hátterében?

„Ukrajnának a NATO-ba való behúzása egyik kulcsfontosságú elsődleges oka annak, ami most történik, efelől nincs semmilyen kétség”¹ - mondta Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter idén februárban. A konfliktus jelentős részben az USA döntéséhez vezethető vissza, amikor 2008-ban George W. Bush,² majd később Barack Obama is Ukrajna NATO-csatlakozása³ mellett érvelt. Oroszország számára főként geostratégiailag elfogadhatatlan, hogy Ukrajnát beolvasszák egy vele ellentétes érdekű szövetségbe. Vlagyimir Putyin másik érve, hogy Ukrajna nem tartotta be a minszki megállapodást.⁴ Nem olyan régen az európai vezetők pedig saját maguk ismerték el, hogy a megállapodással a céljuk csupán az időnyerés volt,⁵ hogy Ukrajnát minél gyorsabban felfegyverezhessék.⁶
Soros György több, mint 30 éve építgeti civil birodalmát Ukrajnában, amelynek fő letéteményese a Nemzetközi Újjászületés Alapítvány (International Renaissance Foundation). A globalista üzletember jelentős összegeket költött arra, hogy az Amerika-barát Viktor Juscsenko jusson hatalomra 2004-ben. A segítségnek ára volt, mivel több kulcspozíciót ekkor szerzett meg Soros. 2014-ben a majdani forradalom idején az Euromajdan kezdeményezéseit és a baloldali médiát is támogatta a Nemzetközi Újjászületési Alapítvány.⁷ Soros emberei ezután kulcsminiszteri pozíciókat foglaltak el.⁸
A fenti terjeszkedés eredménye, hogy a globalista baloldalhoz tartozó körök már 2015-ben fel akarták aprítani és meg akarták szerezni a stratégiai fontosságú ukrán gázszállító vállalatot a Naftogazt. Soros György 2015-ben saját honlapján úgy fogalmazott, hogy a cég az oka, a korrupciónak és az államháztartási hiánynak az országban.⁹ Az állami vállalatra azonban Vlagyimir Putyinnak is fájt a foga, és számos konfliktust követően 2012-ben kezdeményezte a Gazprommal való egyesülését. A majdani forradalom után viszont Soros emberei kerültek a Naftogaz vezetésébe, élén Andrej Kobolevvel, aki személyesen egyeztetett az amerikai üzletemberrel. Az eredmény nem maradt el, hiszen Zelenszkij elnökké választását követően szinte azonnnal fel is darabolták az állami vállalkozást.¹⁰
A negyedik ütközési pont az ukrán termőföldekért folytatott harc volt. Ukrajna teljes területének 55 százaléka szántóföld. A zsíros, gazdag termőrétegű földek óriási mezőgazdasági értéket képviselnek. A világ „kenyereskosarának” is nevezik Ukrajnát, mivel a legtöbb búzát exportáló országok, és ebből a legtöbb bevételt szerző országok listáján is előkelő helyen szerepel. Vlagyimir Putyin a közös exportra is terveket készített, azonban a Majdan és Soros aktivitása itt is keresztülhúzta a számításait. Már 2015-ben arról beszélt Soros a Der Standardnak, hogy 1 milliárd dollárt tenne az ukrán mezőgazdaságba és az infrastrukturális projektekbe.¹¹ A háború kitörése után aztán arról írt a V4NA¹², hogy három amerikai multi összesen 17 millió hektárnyi termőföldet vásárolt fel, ami a művelhető területek 28 százalékát, vagyis majdnem egyharmadát jelenti. A három óriásvállalat a Cargill, a Dupont és a Monsanto. A háttérben már ekkor az Ukrajnában is rendkívül aktív BlackRock-ot lehetett hallani.¹³

A globális média befolyásoló ereje

Noam Chomsky¹⁴ amerikai nyelvész és filozófus a főárambeli médiát vizsgálva arra jut, hogy a látszólag független és szakszerű sajtó egy nagyszabású propagandagépezetként működik, amely „azokat az erőteljes társadalmi érdekeket szolgálja és népszerűsíti, amelyek ellenőrzik és finanszírozzák”, vagyis a politikai és pénzügyi elitek szolgálatában áll.

Jeles gondolkodók úgy látják, hogy a mai háborús hangulat erősítésében is a filozófus modellje valósult meg.

Elmélete szerint öt olyan „szűrő” létezik, amelyeken az információnak át kell jutnia, hogy a média terjeszteni kezdje; ezeken a szűrőkön pedig szinte csak olyan hírek és vélemények juthatnak át, amelyek a mindenkori pénzügyi és politikai hatalom érdekeinek megfelelnek.¹⁵

Ez nem tudatos tervezés eredménye, e szűrők mind elkülönült gazdasági folyamatok termékei, együttműködve mégis propagandagépezetté alakítják a médiát.¹⁶

1. A média tulajdonosi szerkezete és profitorientáltsága befolyásolja a híreket:

A legtöbb főárambeli amerikai médiatermék egy maroknyi nagyvállalat birtokában van, vezetőik maguk is a pénzügyi-üzleti elit tagjai, ezen osztály védelme és tetteinek igazolása nekik is érdekükben áll. Még fontosabb, hogy a médiavállalkozások többnyire profitorientált üzleti vállalkozások: céljuk a piaci siker, nem pedig a nyilvánosság valós tájékoztatása. Nem kockáztathatják, hogy olyan híreket és véleményeket terjesszenek, amelyekkel elidegenítik befektetőiket, akadályozzák üzleti előmenetelüket. Ez annál is inkább igaz, minthogy a médiavállalkozások gyakran számos területen működő médiaóriások birtokában vannak, melyek maguk is többszörösen be vannak ágyazva a nemzetközi üzleti életbe, üzleti érdekeik számos olyan területre kiterjednek, melyről a média tudósít.

2. Hirdetéseknek való kiszolgáltatottság:

A második szűrő összefügg a média profitorientáltságával. Hirdetési bevételekből ugyanis sokkal nagyobb profitra tehet szert egy médiavállalkozás, mint pusztán a médiatermékek eladásából. Ez azt jelenti, hogy a hirdetők számára vonzó médiafelületek piaci előnyre tesznek szert és kiszorítják a többit, ám egyúttal kiszolgáltatottá is válnak a hirdetőknek.

Bevételeik biztosítása érdekében tartózkodniuk kell attól, hogy hirdetőik üzleti érdekeivel ellentétes tartalmakat közöljenek.

(Oroszország agresszor, Ukrajna ártatlan.)

3. A hírforrások szűkössége, avagy ki mondja az információt:

Figyelemreméltó események a világ bármely pontján kitörhetnek, de lehetetlen minden ilyen pontra egy készenléti újságírót állítani. A médiának meghatározott hírforrásokra kell támaszkodnia, ezek pedig a legtöbb esetben állami, kormányzati szervek: rendőrségek, városházák, a Fehér Ház, a Pentagon; illetve üzleti, gazdasági kérdésekben maguk az üzleti szereplők. A média tehát jórészt csak olyan forrásból szerezheti be információit, amelyek a politikai és pénzügyi elit közvetlen befolyása alatt állnak.

Így például a 2008-as pénzügyi válság tárgyalása során az amerikai média legfőbb forrásai a kormány és az üzleti világ képviselői voltak, az információ jelentős részét ők szolgáltatták. Vagyis arról, hogy ki és miről értesül a válság kibontakozása kapcsán, nagyrészt olyan emberek döntöttek, akiknek közvetlen politikai és üzleti érdekük kötődött a közvélemény alakulásához. A legtöbb információnk az amerikai kormánytól és hadseregtől származik, akiknek így lehetőségük van arra, hogy csak annyi információt hozzanak nyilvánosságra, amennyi érdekükben áll.

4. Lejáratás:

A negyedik szűrő az úgynevezett „flak”, azaz „lejáratás”, azaz „egy médiaállásponttal vagy műsorral kapcsolatos negatív visszhang”. Ez érkezhet felháborodott nézőktől, megsértett közszereplőktől, de akár állami vagy kormányzati szervektől is. A lejárató kampányok igencsak megviselhetik az egyes médiavállalkozásokat, elveszíthetik jó hírnevüket, olvasóikat, nézőiket. A kormányzat egy-egy nemkívánatos hírre reagálva olyan törvényeket is hozhat, melyek jócskán megnehezítik a média életét. Trump elnök már jó ideje emlegeti a rágalmazási törvények szigorítását,¹⁷ márpedig ha egy újságírónak súlyos bírságokkal, egy médiavállalkozásnak magas perköltségekkel kell szembenéznie egy-egy tényfeltáró riport után, kétszer is meggondolják, belefogjanak-e.

5. Antikommunizmus és neoliberalizmus:

Az utolsó szűrő, az antikommunizmus ideológiája, amely szemüvegen keresztül minden állítást és megnyilvánulást kezeltek. Némiképp különösnek és idejétmúltnak tűnik. Ne feledjük, hogy az Egyetértés-gépezet még a berlini fal leomlása előtt született, kevéssel azután, hogy Ronald Reagan elnök „a gonosz birodalmának” nevezte a Szovjetuniót. A hidegháborús hangulat és az antikommunizmus nagyon is meghatározó részei voltak a közbeszédnek. Egyik érdekfeszítő esettanulmányukban például a szerzők részletesen bemutatják, miként igyekezett a főárambeli média szovjet ügynökként beállítani a II. János Pál pápa elleni 1983-as merényletkísérlet elkövetőjét, holott – mint írják – „a kezdetektől fogva nem volt semmi olyan hitelt érdemlő adat, ami e kapcsolatot alátámasztotta volna”.

Napjainkban hasonló módszerrel próbálnak minden olyan politikust „Putyin ügynökeként”,¹⁸ oroszbarátnak¹⁹, Putyin-párti propagandistának²⁰ stb. bemutatni, aki ellentétes állításokat tesz a fősodortól.

Az egyetértés-gépezet érvelése szerint ez az öt szűrő lényegében rákényszeríti az amerikai főárambeli médiát, hogy tevékenysége során a fennálló pénzügyi és hatalmi elitek kiszolgálója legyen, propagandagépezetként működjön.

A Donald Trump nevével fémjelzett békepárti irányváltás után a vesztes Biden-rezsim és támogatói (Soros-birodalom) kénytelen-kelletlen áthelyezték főhadiszállásukat Nyugat-Európába²¹ és az Egyesült királyságba, hogy itt folytathassák a fentiekben vázolt irányvonalat.

Oroszország: rossz, Ukrajna: jó

Putyin Ukrajnában elkövetett agressziójára egész Nyugat-Európa-szerte úgy hivatkoznak, mint „Ukrajna kiprovokálatlan inváziójára”.
Egy Google-keresés e kifejezés angol megfelelőjére „nagyjából 2 430 000 találatot” ad.
Azonban rákereshetünk az „Irak kiprovokálatlan inváziója” kifejezés angol megfelelőjére is.
Ez „nagyjából 11 700 találatot” ad – a jelek szerint háborúellenes forrásokból, ha kicsit alaposabban utánanézünk.

A Mackinder-elmélet

És, hogy milyen ideológia állhat Oroszország gyengítése és Európától való elszigetelése mögött?

Érdemes itt megemlítenünk Sir Halford John Mackinder elméletét.²²

„Aki Kelet-Európát uralja, uralja a Szívtájékot;

Aki a Szívtájékot uralja, uralja a Világ-szigetet is;

Aki uralja a Világ-szigetet, uralja a világot.”

Mackinder még 1904-ben „A földrajz, mint a történelem kulcsa” című művében megalkotta Eurázsia fogalmát. Arra a következtetésre jutott, hogy Európa és Ázsia nem csak földtani értelemben egy kontinens, hanem a történelmi fejlődés folyamán, az itt élő népek eltérő és gyakorta konfrontálódó civilizációikon keresztül kulcsszerepet játszottak az emberiség fejlődésében.

Ezen megállapításának köszönhetően elnevezte Kulcsövezetnek (Pivot Area) Oroszország Uráltól keletre terjedő részét, melyet délről a Himalája, keletről a Csendes-óceán határol. Azt a területet, amit Kulcsövezetnek (Heartlandnak) nevezett el, egy, a természet által létrehozott erődítményt jelentett valójában, melyet tengerek és hegyek védenek, és magába foglalja belső Ázsia jelentős részét, gyakorlatilag megegyezik Oroszország területének jelentős hányadával.
Ehhez a területhez rendelt egy belső peremívet (inner crescent) Németország, Balkán, Törökország, India és Kína személyében,
És egy külső peremívet alkotott (outer crescent) az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Afrikából és Ausztráliából.

Egyedül nyugatról, Kelet-Európával határos részénél védtelen a Heartland, vagy szívtájék, ezért kulcsfontosságú Mackinder számára Közép- és Kelet-Európa. Amennyiben a Kulcsövezet birtokosa szövetségre lép Németországgal, egy Nagy-Britannia számára legyőzhetetlen szövetség jön létre, így megvalósul a peremvidék feletti ellenőrzés, és aki a peremvidéket ellenőrzi, ellenőrzi a Heartlandet, és aki a Heartlandet ellenőrzi, befolyását ki tudja terjeszteni a teljes világra.

Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződésben a győztes felek arra törekedtek, hogy Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát a lehető legnagyobb mértékben meggyengítsék, valamint Lengyelországot független államnak kiáltsák ki, egyrészt a győztesek számára betöltsön egy korridor szerepet, másrészt nehezítsen egy Oroszország és Németország közötti közeledést.

A második világháborút 1945. február 4-én a jaltai konferencia zárta le. Sztálin ragaszkodott Lengyelország bekebelezéséhez, valamint a Közép-Európa feletti befolyás megtartásához.

A hidegháború időszaka alatt számos regionális konfliktust el lehet helyezni a Szívtájék-elmélet kontextusába, a Nyugat számára megakadályozandó a Szovjetunió további terjeszkedését a belső peremíven, kiemelten figyelve Kínára.

Ezen konfliktusok időrendben a következők:

• A koreai háború 1950-1953 között.

• Szuezi válság 1956. október 29. és november 7. között.

• A teljes második indokínai háború 1955-75 között

• A szovjet–afgán háború 1979-1988 között.

Vagyis van logika abban, hogy miért érdemes akadályt gördíteni Oroszország és Németország közeledése közé.

Talált hamis vagy nem meggyőző híreket? Küldje el nekünk!

Tényellenőrzés

Mik voltak az orosz-ukrán háború előzményei?

Mi áll a háború hátterében?

A globális média befolyásoló ereje

Oroszország: rossz, Ukrajna: jó

A Mackinder-elmélet

Hamisítvány az interneten terjesztett Harcosok Kódexe

Mik voltak az orosz-ukrán háború előzményei?

Megint a kormányt támadja a magyar ellenzéket milliárdokkal pénzelő Action for Democracy

Hiába panaszkodnak, nem a magyar 1 százalékos adófelajánlásokból működnek a civil szervezetek

Honnan van több tízmilliárdja Budapestnek, miközben Karácsony Gergely csődhelyzetre panaszkodik?

Obama és Alex Soros vezetésével Lengyelországban gyűlt össze a globalista baloldal

Minden gyermek egészséges élelemhez jut a közétkeztetésben

A mezőgazdaság újra a biológiai hadviselés célpontjává válhat?

Így manipulál a Riporterek Határok Nélkül rangsora

Félrevezető hírek terjednek a magyar gyermekvédelemről

Zelenszkij nem mond igazat, nem támogatják az európai emberek Ukrajna uniós csatlakozását

Több mint egymillió magyar lépett ki a szegénységből 2010 óta