Így dolgozott Kollár Kinga Brüsszelnek a Gyurcsány-kormány idején

Kollár Kinga, a Tisza botrányos kijelentést tevő európai parlamenti képviselőjének életútja az MSZP-SZDSZ-kormány környékén indult, bár az európai parlamenti CV-jében ezt csak elnagyoltan említi ezt meg és inkább az Európai Bizottságra helyezi a hangsúlyt.¹

Egy másik önéletrajzában azonban részletesen kifejti, hogy a pályáját, 2003-ban, a Medgyessy- majd Gyurcsány-kormányok idején, egészen pontosan Kovács László, majd Somogyi Ferenc külügyminisztersége idején kezdte Brüsszelben. Életrajza szerint a Versenypolitikai Főigazgatóságon, épp az újonnan csatlakozott országok - vagyis mint a 2004-ben csatlakozó Magyarország - támogatásának szakpolitikai felelőseként dolgozott 2003 és 2005. között.²

2006 és 2008 között, azaz a Gyurcsány-kormány idején, az Európai Bizottság budapesti képviseleténél az információs hálózatok koordinátora volt.

Ez azért kiemelten érdekes időszak, mert ekkor hamisította meg a Gyurcsány-kormány a konvergencia-programot, eltitkolva a magyar gazdaság valós helyzetét. Ebben pedig az Európai Bizottság a pénzügyi biztosa, a spanyol Joaquin Almunia vezetésével kiemelt szerepet játszott.³

Kollár büszkén írja azt is önéletrajzában, hogy az akkori kormánnyal együttműködésben részt vett az Európai Uniót népszerűsítő kommunikációs kampányok, illetve események szervezésében.

"Számos esemény az EU-val kapcsolatos témákról, értékekről az uniós identitás erősítése céljából".

Egy 2008-as újságcikk tanúsága szerint, Kollár Kinga, mint az Európai Bizottság magyarországi képviseletének koordinátora, a Gyurcsány-kormány minisztériumának képviselőivel közösen tartott fórumot Esztergomban az Európai Uniót népszerűsítő pályázati lehetőségekről.⁴

Kollár tehát aktívan együttműködött a Gyurcsány-kormánnyal, karriert épített a baloldali kormányok alatt, abban az időszakban, amikor az Európai Bizottság jelentős szerepet játszott a magyar költségvetés számainak eltitkolásában, ami az őszödi beszédhez, majd a 2006-os őszi véres tömegoszlatásokhoz, az ország eladósodásához és az IMF-hitelfelvételhez vezetett.