Így alakul át a magyar választási rendszer

Budapest lakossága folyamatosan csökken, az agglomeráció népessége viszont felrobbant.
A választókerületi rendszer lényege az arányosság, ha nem veszünk el onnan, ahol fogy a népesség, az sérti a választási törvényt, és a demokratikus alapelveket.
A magyar választási rendszer elsősorban egy kompromisszum az arányosság és a hatékonyság között.

Gyakran visszatérő állítás, hogy a magyar választási rendszer igazságtalan, az ellenzéki pártok nem kapnak teret és valójában a kormánypártok úgy rendezték be a politikai színteret, hogy az ellenzék semmiképpen ne szerezhessen többséget.

Ezen állításokhoz gyakran kapcsolódik az a kitétel, hogy a kormánypártok szavazói valójában kisebbségben vannak, mert nem birtokolják a szavazatok abszolút többségét (50%+1 szavazat), és csupán a vidéki választókörzetek túlsúlya miatt nyerhetnek a konzervatív erők. Utóbbi kitétel egyébként tényszerűen nem igaz, a 2022-es országgyűlési választásokon az országos listás szavazatok 54 százalékát szerezte meg a Fidesz-KDNP.¹

Mi változik?

Az Országgyűlésnek 199 képviselője van, ebből 93 képviselőt arányos rendszerben, országos pártlistáról, 106-ot úgynevezett egyéni választókörzetekben választanak, az egyéni képviselői helyet az a jelölt nyeri el, aki a legtöbb érvényes szavazatot szerzi meg. Az Országgyűlés 2024 decemberében döntött² a választási törvény módosításáról,³ amely több választókerületet is érint.

A törvénymódosítás értelmében az ország 106 választókerületéből 39-nek módosulnak a határai.

Pest vármegyében két új választókerület lesz, cserébe Budapesten megszűnik kettő.

A javaslat e pontja heves reakciókat váltott ki az ellenzékből, ugyanis az elmúlt választások során rendre ők nyerték meg a fővárosi mandátumok döntő többségét.

Dobrev Klára, választási csalást kiáltott.⁴ Ezért a Tényellenőr.hu utánajárt, miért kellett átrajzolni a választókörzetek határait, illetve annak, hogy ez milyen kihatással lehet a 2026-os országgyűlési választások eredményére.

Miért kellett átrajzolni a választókerületek határait?

A Nemzeti Választási Iroda a 2022-es választás, majd legutóbb a júniusi EP- és önkormányzati választás után is jelezte az Országgyűlésnek⁵ , hogy módosítani kell a választókerületek határait, mert a jelenlegi beosztás törvénysértő.

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény szerint⁶ ugyanis az egyes egyéni választókerületekben az országos átlagnál legfeljebb 20 százalékkal lehet kevesebb vagy több választópolgár.

Ha 20 százaléknál nagyobb az eltérés, módosítani kell a beosztást.

Ennek oka, hogy amennyiben egyes kerületekben az országos átlag 80 százalékának megfelelő mennyiségnél kevesebb választópolgár van, míg másokban az átlagos érték 120 százalékánál is több polgár szavazhat, úgy a magas lélekszámú kerületekben gyakorlatilag több mint "másfélszer értéktelenebb" egy voks, ami sérti a népképviselet elvét. Az egyes választókerületek ugyanis azok lakosságszámtól függetlenül egy mandátumot érnek.

Az NVI jelentéséből kiderül, néhány, a határértékhez közel lévő vidéki választókerület mellett 7 pest vármegyei országgyűlési egyéni választókerületben (OEVK)⁷ is meghaladta az országos átlagtól való 20 százalékos eltérést a szavazópolgárok száma, miközben a fővárosi választók száma 2010 és 2022 között 87 ezer fővel csökkent. Ennek feloldására született a döntés, miszerint 2 új választókerület jön létre Pest vármegyében. Budapesten azonban kettővel kevesebb körzet lesz.

7 Pest vármegyei választókerületben is mulasztásos jogsértésben van az Országgyűlés, mivel ezekben a körzetekben a választók száma meghaladja a törvény által előírt felső korlátot. Minden más választókerületben még a jogszabályi tűréshatáron belül van a választókörzetek népessége Forrás: Telex

Veszít az ellenzék azzal, hogy megszűnik két budapesti választókerület?

Két évvel ezelőtt az ellenzéki összefogás a 106 választókerületből 19-et nyert meg, ebből 17 mandátumot a fővárosban szereztek, míg Budapesten a Fidesz- KDNP csupán egy kerületet nyert. Az ellenzék így joggal gondolhatja azt, hogy elsősorban Budapesten indul jó esélyekkel a kormánypártokkal szemben.

Csakhogy Budapesten folyamatos népességcsökkenést tapasztalhatunk: 2019 és 2023 között nem volt olyan év, amikor ne csökkent volna a főváros lakossága úgy, hogy azt megelőzően 2010 és 2015 között növekvő pályán állt a város népességszám.⁸

Forrás: KSH, 2024. október

Csak 2019 és 2023 között több mint 51 ezer ember tűnt el a fővárosból, ami közel egy teljes választókerület⁹ lakossága¹⁰. Ezzel szemben a főváros vonzáskörzetébe tartozó 80 település összlakossága a 2013-as 806 124 főről ¹¹ 2024-re 909 105 főre nőtt, ami több mint 12 százalékos népességnövekedést jelent. Vagyis napjainkban 100 ezerrel több ember él a főváros körül, mint 11 évvel ezelőtt¹² . Érdemes megjegyezni, 2013-ban már azok a választókerületi határok voltak érvényben, amelyeket most megváltoztattak, vagyis az agglomeráció ciklusonkénti átlag 3-4%-os növekedési intenzitása mellett nem lett volna hosszútávú megoldás, ha csak egy körzetet toldottak volna Pest vármegyéhez.

Miért csak Budapestről beszélünk?

A 2022-es országgyűlési választásokon az ellenzéki összefogás csupán két egyéni mandátumot szerzett vidéken: egyet Szegeden, egyet pedig Pécsen. Minthogy a két körzet közül csupán a szegedit érinti a választókerületi határok átrajzolása, ott pedig a 2022-es eredmények¹³ alapján komoly fölénye van az ellenzéki pártoknak, a híradások keveset foglalkoztak a vidéki határokkal. A vidéki választókerületek egészen más okból kerülnek a választási rendszer kritikájának kereszttüzébe.

A 88 vidéki választókerületből a legutóbbi választásokon 86-ot a kormánypártok szereztek meg, ezzel gyakorlatilag teljes győzelmet arattak vidéken, és garantálták a stabil (kétharmados) többséget az Országgyűlésben. A kritikák jellemzően arra vonatkoznak,¹⁴ hogy a Fidesz-KDNP vidéki túlsúlya miatt az ellenzéknek gyakorlatilag nincs esélye többséget szerezni a parlamentben.¹⁵ Azonban részletesen megvizsgálva a kérdést, az ellenzék problémája elsősorban politológiai kategória, nem jogi.

Az egyéni választókerületek megoszlása a vidék, a nagyvárosok és Budapest között ugyanis nem önkényes, vagy történelmi hagyományokon alapuló, hanem egy átlagszámítás szerinti arányosítás eredménye.

Az egyéni választókerületek intézményének kritikusai éppen azzal érvelnek a rendszer igazságtalansága mellett, hogy azok torzítják az arányosságot.¹⁶ Ugyanakkor, mint azt fent jeleztük, a választási törvénynek alapeleme, hogy az egyes választókerületek lakosságának arányosnak kell lenniük, éppen ennek megőrzése végett volt szükséges választókerületeket elvenni Budapesttől. Ez a fővárosban hagyományosan erős ellenzéki pártoknak természetesen nehézséget jelent, azonban ha a csökkenő lélekszámú Budapest továbbra is ugyanannyi mandátumot adhatna, amennyit korábban, az csorbítaná az arányosság, ezáltal a népszuverenitás, végső soron pedig a demokrácia elvét.

Vagyis, mint azt fent írtuk, valójában nem jogi akadálya van annak, hogy parlamenti többséget szerezzen az ellenzék, hanem tisztán politológiai: amennyiben a választópolgárok egy területileg jelentősen behatárolható részét képesek csak megszólítani az ellenzéki pártok (nevezetesen Budapestet és a megyei jogú városok egy részét), addig demográfiai okokból képtelenek lesznek parlamenti többséget szerezni ezek az erők.

Arányos választási rendszerek gyakran patthelyzethez vezetnek

A választókerületi modellt alkalmazó választórendszerek úgynevezett többségi választási rendszerek. Ez a modell nevéből adódóan azt támogatja, hogy a választásokon győztes erő stabil kormánytöbbséget tudjon szerezni.

Ezzel szemben léteznek arányos választási rendszerek, amelynek legismertebb változata a pártlistás szavazás. Egy viszonylag egyszerű módszer, amelynek lényege, hogy a pártok a szavazatszámuk közvetlen arányában kapnak mandátumot. Például egy 100 fős parlamentben egy 40 százalékos párt 40 mandátumot kap (ha minden induló párt elérte a bejutási küszöböt). Ilyen rendszer működik jelenleg Hollandiában és Belgiumban.¹⁷ A rendszer bár igazságosnak tűnik, jelentős demokratikus deficiteket hordoz magában.

Hollandiában például hiába szerezte meg a Szabadságpárt a szavazatok relatív többségét, a kormányfőt mégsem adhatják a koalíciós kényszer miatt.¹⁸ Belgiumban pedig a regnáló Alexander de Croo kormányfő első kormányalakítására több mint 500 napot kellett várni a koalíciós kényszer miatt. Ebben a 16 hónapban a leváltott kormányzat ügyvivőként vezette tovább az országot.¹⁹

Tisztán többségi rendszer gyakran aránytalan

Tisztán többségi választási rendszer is létezik Európában: Franciaországban egy kétfordulós rendszerrel megfejelt többségi modell van érvényben, ahol 577 képviselőt választanak egyéni választókörzetekből, bármiféle kompenzációs mechanizmus nélkül. Ha az első fordulóban egyik jelölt sem éri el a szavazatok abszolút többségét, az első két jelölt továbbjut a második fordulóba, ugyanakkor további jelöltek is továbbjuthatnak, ha a regisztrált szavazók 12,5 százalékának megfelelő szavazatot kapnak.²⁰ Így fordulhatott elő, hogy a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés az első fordulóban magasan a legtöbb szavazatot kapta²¹, végül mégis a három parlamentbe kerülő csoportosulás közül a legkevesebb képviselőt delegálhatta.²²

Ennél egy fokkal még aránytalanabb Nagy-Britannia, ahol az egyes választókerületekben szintén a legnagyobb szavazatarányt elérő jelölt nyeri meg a mandátumot, függetlenül attól, hogy a szavazatok hány százalékát szerzi meg, és csupán egyetlen győztes képviselőt választanak minden egyes körzetben.²³

Az alapvető probléma, hogy Nagy-Britanniában kizárólag egymandátumos választókerületek vannak, vagyis aki képes egy-egy koncentrált területen jól szerepelni, az akár egy országos gyenge szerepléssel is jelentős támogatást tud gyűjteni.

Mivel az egyes kerületekben az abszolút többség sem szükséges, akár viszonylag alacsony szavazatszámmal is megszerezhetők a mandátumok.

Ezt ugyan 2024-ben felülvizsgálta²⁴ a brit kormányzat, azonban a tisztán többségi rendszer így is kirívó egyenlőtlenségeket okozhat, amely a tavalyi, már új határok szerint megrendezett választáson is nyilvánvalóvá vált: a Munkáspárt a szavazatok mindössze 33,7 százalékával megszerezte a mandátumok 63 százalékát²⁵, vagyis alig egyharmados eredménnyel majdnem kétharmados többségük lett²⁶.

Magyarországon a két rendszer kombinációja van, amelyben hangsúlyosabb a többségi elem. Ez egy úgynevezett vegyes többségi rendszer, ahol az egyéni választókerületek túlsúlya mellett pártlista gondoskodik a mandátumok egyenletes elosztásáról.²⁷

Gyakorlatilag semmi nem változik az új választási rendszerrel

A választókerületi rendszer esetén tehát nem a kerülethatárok módosítása, hanem annak elmulasztása lenne jogsértő.

Budapest politikai súlya a népesség elvándorlásával csökken, ez pedig új választási- és kampánystratégiákat kényszerít a hagyományosan a fővárosban erős ellenzékre, valójában elsősorban ezek a demográfiai változások jelentenek veszélyt rájuk nézve, nem a választókerületi határok átrajzolása.