Századvég: Az egészségügyi dolgozók elégedettek a bérezésükkel, és Magyarországon képzelik el a jövőt
- A Századvég közvélemény-kutatása bebizonyította, hogy a kormányzat egészségügyi bérrendezése óta egyértelműen nő az egészségügyi dolgozók elégedettsége.
- Az eredmények szerint az orvosok elvándorlása csak egy viszonylag szűk réteget érint, valójában több mint 90 százalékuk Magyarországon képzeli el a jövőjét.
- Vannak persze adósságai még az egészségügyi ellátórendszernek a járó- és fekvőbeteg-ellátás terén, ugyanakkor a betegek többnyire elégedettek a háziorvosi ellátással.
- A betegek szerint a várólisták és a gyógyszerek ára jelenti a két rendezendő problémát. Az Eurostat adatai szerint a magyar várólisták középmezőnyben vannak, a 2022-es adat szerint számos országban hosszabb ideig kell várakozni a betegeknek.
A Századvég közvélemény-kutatást végzett a felnőtt magyar lakosság körében 2024. május 6. és május 27. között, amelynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőttkorú személyt kérdeztek meg CATI-módszerrel a magyar egészségügyről.
Ebből kiderült, hogy jelentősen eltérően látják az egészségügy helyzetét az ellátórendszert igénybe vevők, és az abban dolgozók. Ennek egyik oka lehet, hogy a sajtóban rendszeresen jelennek meg olyan negatív hírek, amelyeknek van vagy inkább volt valóságalapja.
Az olyan kérdésekben, mint az egészségügyi alkalmazottak bérezése, vagy az orvosok elvándorlása ugyanis hatalmas különbség van az érintettek tapasztalata, vagyis a valóság és a közvéleményben keringő híresztelések között.
Hogy jobban megértsük, milyen az egészségügy átfogó megítélése, először az „ügyfelek”, vagyis az egészségügyi ellátórendszert igénybe vevők véleményét mutatjuk be, majd az egészségügyben dolgozók tapasztalatait mutatjuk be.
Elégedetlenek vagyunk a várólistákkal, pedig Európában sokan irigykednek
A Századvég kutatása szerint a várakozási idő az egyik legsúlyosabb „felhasználói” kritikája a magyar egészségügyi rendszernek.
A megkérdezettek 28 százaléka szerint a várólisták túl hosszúak, 22 százalék pedig úgy vélekedett, a járóbeteg ellátás gyorsaságában lehet kivetnivalót találni.
Bár a kormánykritikus sajtóban gyakran a magyar egészségügy sajátosságaként jellemzik, a várólisták hossza európai szinten szinte mindenhol problémát okoz. Egyáltalán nem magyar jelenség.
Különösen azokban az országokban, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek, vagy az infrastruktúra szegényes ellátottsága miatt a szegényebb rétegek kevésbé férnek hozzá a közegészségügyhöz.
Európában a várólisták hosszát illetően az Eurostat1 legfrissebb, 2024-es adatai szerint Magyarország a középmezőnyben található, közvetlenül Svédország előtt.
A várólisták terén a másfél évtizede adósságválságban tengődő Görögország mellett Finnország és Románia állnak a ranglista végén. Ezekben az országokban a teljes népesség közel 10 százaléka szembesült azzal, hogy a várólisták, vagy anyagi okok miatt egyáltalán nem kapott ellátást. Magyarországon ez az arány 2,1 százalékot tesz ki.
Jobb a véleményünk azokról az ellátásokról, amelyeket igénybe is veszünk
A háziorvosok megítélése általánosságban jónak mondható, a megkérdezettek 61 százaléka inkább pozitívan vélekedett az alapellátásról.
Megjegyzendő, a háziorvosok kapcsán mindig szinte minden megkérdezettnek volt véleménye, az idősoros adatok alapján pedig az is kijelenthető, hogy ez rendszeresen így van.
Ellenben a fekvőbeteg-ellátással kapcsolatban, arányaiban sokkal magasabb az elégedetlenek száma, mint az elégedetteké. Ugyanakkor az egyik legnagyobb csoportot azok alkotják, akik nem tudtak, vagy nem akartak válaszolni a kérdésre.
Vagyis általánosságban elmondható, hogy míg a megkérdezetteknek határozott véleménye van a háziorvosi ellátásról és ezzel párhuzamosan pozitívan is értékelték azt, az adott esetben kevésbé ismert fekvőbeteg-ellátással kapcsolatban sokkal negatívabb képet festettek a válaszadók.
Mire kellene pénz, és mire van?
Mint azt fent írtuk, mind a fekvő-, mind a járóbeteg-ellátás kapcsán kritikát fogalmaztak meg a válaszadók, ugyanakkor elégedettségüket fejezték ki a háziorvosi ellátás kapcsán. Ehhez a viszonyuláshoz igazodik a válaszadók arra vonatkozó véleménye is, hogy mely területekhez kellene forrást rendelni. Nem meglepő módon a jól működő háziorvosi ellátásoknak kevesebben biztosítanának többletforrásokat.
Amennyiben nem az egyes szakágakat, hanem az ellátáshoz kapcsolódó tételeket vizsgáljuk, érdekes jelenséget figyelhetünk meg.
A megkérdezettek szerint elsősorban a gyógyszerek lakossági árának mérséklését kellene támogatnia az államnak, majd az épületek felújítása következik, harmadik helyen azonban az egészségügyi dolgozók bérének emelése szerepel.
Az egészségügyi dolgozók nagyarányú, többlépcsős béremelési programját megelőzően ez a kategória még a második helyen volt, így egy hellyel hátrébb került a finanszírozandó tételek sorában, még így is az egyik legfontosabb probléma a megkérdezettek szerint.
Ez azért is érdekes, mert maguk az érintettek, vagyis az egészségügyi dolgozók alapvetően kifejezetten elégedettek a bérezésüket szabályozó törvénnyel, vagyis az abban garantált fizetésükkel.
Sokkal pozitívabban látják helyzetüket az egészségügyi dolgozók, mint a betegek
A Századvég kutatása szerint ugyanis az egészségügyi dolgozók 61,5 százaléka inkább elégedett volt a bérezésével, az idősoros adatokból pedig az is kiderül, hogy ez elsősorban az elmúlt évek béremelési hullámának köszönhető.
Amennyiben szakterületekre bontjuk, kiderül, hogy a háziorvosok és a szakorvosok mintegy háromnegyede, illetve az intézményvezetők több mint 80 százaléka elégedett a törvényileg előírt juttatásokkal. Egyedül a szakdolgozók terén látható jelentősebb megosztottság a bértábla kapcsán.
Az idősoros adatokból kiderül, a jelenlegi pozitív mutatók elsősorban a 2021-ben kezdődő béremelési hullámnak köszönhetők, amely képes volt az elmúlt évek inflációs hullámának ellensúlyozására is.
Az elégedetlenség egyébként jellemzően nem strukturális jellegű, ugyanis a legtöbben 20-35 százalékos bérfejlesztéssel lennének megelégedve, 100 százaléknál magasabb fizetésemelésre pedig a megkérdezettek közül senki sem pályázik.
Az egy évvel korábbi adatokkal összehasonlítva az is kiderül , hogy ez a béremelési hullám 2024-es lépcsőjének köszönhető, 2023-ban ugyanis még jóval magasabb béremelést tartottak volna elégségesnek a válaszadók.
Se külföldre, se magánszektorba nem mennének az orvosok
Hasonló, és részben éppen a fizetésekkel összefüggő visszatérő téma, miszerint az orvosok külföldre vándorlása veszélyezteti az ellátórendszer működését.
Ez azonban aligha nevezhető tényszerű állításnak, a felmérés szerint ugyanis csupán az egészségügyi dolgozók 6 százaléka tervezi külföldön folytatni pályáját.
Emellett a magánegészségügy sem gyakorol jelentős „agyelszívó hatást” a közegészségügyi szektorra, a döntő többség egyáltalán nem gondol arra, hogy elhagyja az állami fenntartású intézményeket.
Ennek egyik legmarkánsabb oka a kiszámítható jövőkép, az egészségügyben dolgozók szerint ezt inkább az állami szektor tudja garantálni, semmint a magánegészségügy. A másik szempont, ami az egészségügyi dolgozók szerint az állami egészségügy mellett szól, az az „ügyfélelégedettségi” felmérésből sejlő vélekedéssel szemben éppen a szakmaiság, ezen a téren ugyanis a dolgozók szerint jobban áll a közegészségügy, mint a magán.
Nagyon átalakult a véleményünk az egészségügyről
A fenti adatokból úgy tűnik, az egészségüggyel kapcsolatos megítélésünk inkább az évtizedes beidegződéseken alapszik, semmint a valós tapasztalatokon. Erre mind az egészségügyben dolgozók véleményének dinamikus változásából, mind abból a tényből lehet következtetni, hogy azokon a területeken tendenciózusan emelkedik az ellátórendszer egyre pozitívabb megítélése, amelyeket gyakrabban veszünk igénybe. Így látható, hogy a társadalom legnagyobb részével kapcsolatba kerülő háziorvosi rendszer megítélése látványosan pozitívabb, mint a ritkábban igénybe vett fekvőbeteg-ellátásról alkotott képzeteink.
