Függetlenek-e a magukat tényellenőröknek nevező médiamunkások és valóban tényeket ellenőriznek-e?

Béky Zoltán

I. A tényellenőrzés nemzetközi szervezetei és azok kapcsolatrendszere

A tényellenőrzésről szóló sorozatunk első részében felvázoljuk, hogy mi is a jelentősége egy ország demokratikus folyamataiban annak, hogy az állampolgárok hozzá tudjanak jutni a közéleti döntéseik szempontjából nélkülözhetetlen közérdekű adatokhoz és információkhoz, különösen napjainknak online "újmédia" világában.

Az ilyen közérdekű információk, illetve azok manipulációja, hozzáférhetésük kontrollja fontos eszközei a közvélemény befolyásolásának és így a meghatározó jelentőségű politikai és gazdasági pozíciók megszerzésének.

A fentiek alapján, globális érdekkörök igyekeznek minél inkább ellenőrzésük alá vonni az ilyen információk terjedését, terjesztését. Ennek következtében, az eredetileg az információszabadság biztosítása érdekét szolgálni hivatott tényellenőrző tevékenység napjainkban már egyre inkább a ténymanipuláció és így a közvélemény-befolyásolás eszközévé válik.

Az ebben érdekelt globalista érdekcsoportok – élükön a Soros-birodalommal – az elmúlt évek során, a "tényellenőrzés" címszó álcája alatt, szerteágazó és igen hatékonyan működő nemzetközi NGO-hálózatokat építettek ki, a globális információkontroll és így a közéleti véleménybefolyásolási projektjeik keretében.

Az elmúlt ével során az Európai Unió új médiaszabályozási – jogi és szervezeti – keretrendszere már a hivatalos uniós eljárási rend részévé is tette az ilyen "tényellenőrző" NGO-k működését a közösségi és tagállami médiakontrollban, amelyek tevékenységét anyagilag is igen bőkezűen támogatja.

Végignézve a nemzetközi és európai tényellenőrnek mondott hálózatot, arra a következtetésre juthatunk, hogy mind az két nagy szervezet ugyanannak a globalista csoportak a kezében van.

A tényellenőrzés célja és jelentősége

A "szólásszabadság" (, azaz a véleménynyilvánítás szabadsága), illetve az abból közvetlenül eredeztethető "sajtószabadság", a legrégebbi "polgári szabadságjogok" egyike.

A véleményszabadság biztosítása minden demokratikus jogállam számára alapvető fontosságú, hiszen ez teszi lehetővé, hogy mindenki szabadon kifejezhesse a véleményét, vágyait, érzéseit, gondolatait és szándékait. Fontos azonban különbséget tenni tényközlés és a vélemény ("értékítélet") között, mert utóbbira minden esetben vonatkozik a véleménynyilvánítás szabadsága, függetlenül annak valóságtartalmától vagy erkölcsi minőségétől.

Ez utóbbi tényező már átvezet bennünket – a szintén a szólásszabadságból eredő, de csak a későbbiekben önállósult – másik alapjoghoz, az "információszabadsághoz". Az információszabadság tehát a közérdekű, valamint közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alapvető jog, mely elősegíti a közhatalom gyakorlásában való társadalmi, állampolgári részvételt, illetve annak demokratikus kontrollját és a közintézmények átláthatóságát.

Egy modern demokratikus jogállam működése szempontjából mindkét alapjog érvényesülése elengedhetetlen.

Egy jogállam demokratikus folyamatainak megfelelő működéséhez az szükséges, hogy a közérdekű információk, valamint a közügyek szempontjából releváns vélemények (pl. a pártok politikai programjai) akadálytalanul eljuthassanak a társadalom, azaz a "közvélemény" tagjaihoz, akik ennek birtokában megalapozott döntéseket tudjanak hozni például a választások keretében.

Mindez, azt is jelenti, hogy az ilyen információknak a társadalom tagjaihoz való eljuttatása, a közvélemény (, azaz az emberek vonatkozó döntései) befolyásolásának legfőbb eszköze.

Az információknak a polgárokhoz való eljuttatásának közvélemény-befolyásolási hatása miatt, az állami közhatalom gyakorlásában érdekelt egyes szereplők, például a politikai pártok már a kezdetektől fogva gyakran megpróbálták a saját javukra minél jobban kiaknázni a vélemény- és az információterjesztés lehetőségeit. Ebből következően, hamar felütötte a fejét az a jelenség is, hogy az érdekeltek, az állam, a társadalom működése szempontjából releváns, "közérdekű" információkat (, azaz a "tényeket") manipulálni, torzítani kezdték a saját érdekeiknek megfelelően, sokszor a hivatásos sajtó közreműködésével is. Azaz, egyre inkább elharapózott az "álhír", illetve az "álhír-terjesztés" jelensége.

A közösségimédia-szolgáltatások megjelenése, illetve népszerűségük rohamos növekedése különösen nagy lendületet adott az álhírek, illetve az eltorzított, manipulált információk terjedésének. Eme szolgáltatások ugyan eredetileg az emberek egymás közötti – alapvetően magáncélú – kapcsolattartására lettek kitalálva, azonban a felhasználóik száma globálisan (és így Magyarországon is) már olyan mértéket ért el, hogy napjainkra gyakorlatilag a társadalmak első számú és megkerülhetetlen információforrásává, "médiumává" váltak. Azaz, az elmúlt évtizedek alatt a legnépszerűbb ilyen jellemzően multinacionális "közösségi platformok" konkrétan annyi és olyan sokszínű információforrást, illetve egyéb, más típusú elektronikus szolgáltatásfajtát integráltak már magukba, hogy egyre több felhasználó számára már kizárólagosan eme szolgáltatások váltak "az Internetté", vagy legalábbis a "kályhává", ahonnan bármilyen további online aktivitásuk elindul. Így nem csodálkozhatunk, hogy jelenleg már eme felületeken megjelenő tartalmak rendelkeznek a legjelentősebb közvélemény-befolyásoló hatással is. Ennél fogva, egyre több ember számára az - államok demokratikus működése szempontjából különösen releváns - közéleti-politikai témákban is a közösségi média válik az elsődleges (, illetve sokszor már a kizárólagos) tájékozódási forrássá.

Ennek tükrében, nem csodálkozhatunk, hogy nem csak a közélet alakulásában érdekelt szereplők (politikusok, pártok, társadalmi és gazdasági érdekcsoportok) igyekeznek egyre inkább eme szolgáltatások keretein belül eljuttatni a nézeteiket, információikat a nyilvánossághoz, de sok esetben már maguk az állami szervek is igénybe veszik eme platformokat abból a célból, hogy közérdekű, illetve egyéb "hivatalos" információkat hatékonyan eljuttassanak az állampolgárokhoz.

Az e témában végzett hazai felmérések azt igazolják, hogy bár azok az emberek, akik kifejezetten a közéleti-politikai kérdésekben kívánnak tájékozódni, a mai napig első sorban a hivatásos sajtótermékeket keresik fel, azonban közösségimédia-szolgáltatások felhasználónak már kétharmada azt nyilatkozta, hogy az általa használt közösségi platformok rendszeresen "feltálalnak" nekik közéleti-politikai tartalmakat abban az esetben is, ha egyébiránt különösebben nem is érdeklődik ilyen témák iránt.

Ezt nevezzük "nem szándékolt hírfogyasztási" tényezőnek.

Nem csak a bevallottan és "hivatásszerűen" a közélettel foglalkozó olyan szervezetek használják ki, mint pl. a politikai szereplők, vagy médiavállalkozások, hanem ezeken a felületeken gyakorlatilag "bárki". Azaz az összes felhasználó lehet "tartalomszolgáltató", függetlenül attól, hogy ezt a tevékenységet saját való neve alatt, vagy anonim módon, vagy éppen "álcázottan" végzi. Ez azt eredményezi, hogy a gyakorlatban ezeken a platformokon bármilyen felelősségviselés nélkül lehet akár hamis információt (pl. közéleti tartalmú "hírt"), terjeszteni úgy, hogy annak valóságtartalmáról a felhasználó sokszor egyáltalán nem, vagy nem könnyen tud meggyőződni.

Ez a helyzet hozta magával a "tényellenőrző tevékenységek", illetve az ezzel foglalkozó szervezetek nagyobb számú megjelenését, elterjedést is. Eme kezdeményezéseknek a célja eredetileg az volna, hogy azonosítsák és jelezzék az olyan cselekményeket, kísérleteket, amikor a "közérdekű, illetve a közérdekből nyilvános adatokat" - , azaz "tényeket" - valaki a saját javára manipulálni -torzítani, meghamisítani- próbálja.

Mivel – amint arról a korábbiakban már szó volt – az álhírterjesztés is közvetlenül befolyásolhatja az átlátható nyilvános kommunikációt (amelynek még nagyobb fontossága van olyan kiemelt jelentőségű időszakokban, mint pl. a választások) és ezáltal az országok demokratikus folyamatait, így az államok igyekeznek fellépni eme jelenséggel szemben.

A tényellenőrzés megjelenése a közösségi médiában
A Facebook és az IFCN

Amennyiben, a globálisan az egyik legnépszerűbb, illetve Magyarországon abszolút piacvezető közösségi szolgáltatást, a Facebookot tekintjük, azt láthatjuk, hogy hiába próbálta eleinte csak "sima tárhely-szolgáltatónak" aposztrofálnia magát, valójában szinte a kezdetektől fogva "moderálta", illetve "szűrte" a felületeire felkerült tartalmakat. Azaz gyakorlatilag szerkesztői tevékenységet is végzett. Annak ellenére, hogy a vonatkozó amerikai szabályozás – élén a Communication Decency Act nevű törvénnyel – nem teljesen volt következetes és átlátható az ilyen felületeken feltűnő egyes tartalmakért való felelősségi viszonyok tekintetében, a szolgáltató természetesen el akarta kerülni, hogy nyilvánvalóan jogsértő, illetve olyan – pl. a gyermekek számára káros - tartalmak árasszák el a szolgáltatásukat, amelyek potenciálisan elriasztják a felhasználók szélesebb köreit. A későbbiekben, a közösségi média véleménybefolyásolási képességének növekedésével azonban a konkrétan jogsértő információk kigyomlálásához fűződő indokokon túl, megjelentek más, így gazdasági, politikai érdekek is a Facebook környékén és ezzel szárba szökkent a "fact-checking", azaz "tényellenőrző" tevékenység is.

A Facebook tehát, 2016-ban elindította a "tényellenőrző programját" a hamis hírek, a félretájékoztatás, a manipuláció kiszűrésére, illetve a közösségi alapelveit és hirdetési szabályait sértő tartalmak kigyomlálására. Az ezt követő öt év alatt a Facebook eddig mintegy nyolcvan olyan külső tényellenőrző szervezettel szerződött le, amelyeknek munkatársai beszélik az adott ország nyelvét és vannak tényellenőrzési tapasztalataik. Ezeknek a külső partnereknek az "ajánlásait" vette figyelembe az amerikai tech vállalat a tartalmak szűrésében.

Erre az időszakra egyébként az volt a jellemző, hogy a Facebook közösségi alapelvei keretében messze nem teljes körűen hozta nyilvánosságra azt, hogy milyen szabályok alapján, milyen módszertan mentén döntik el a tényellenőrök, hogy mely információ és miért is minősül esetleg "álhírnek".

Arról sem tájékoztatták a közvéleményt, hogy az egyes országokból származó tartalmak tekintetében pontosan kik, milyen szervezeti keretek között és hol is végzik ezt a tevékenységet. Így gyakorlatilag mindenféle jogi felelősségvállalás nélkül, önkényes módon zajlott a "tartalomszűrés", amely egyre gyakrabban csúszott át konkrét véleménycenzúrába.

A szélesebb közvélemény az évtized végén is még csak mindenféle sajtóhírekből értesülhetett az ezzel kapcsolatos olyan információkról, hogy például a Correctiv nevű német médiavállalat alig két és fél év alatt közel 300 ezer eurót kapott a pl. a migrációt nyíltan támogató Nyílt Társadalom Alapítványoktól (OSF)¹ , aminek eredményeként számos a finanszírozó által sérelmesnek talált felvételt, videót tüntettek el közösségi oldalakról.

A másik ilyen szervezet, amelynek a nevével akkoriban találkozhatott először a szélesebb nyilvánosság, a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat (International Fact-Checking Network – IFCN), amelynek az egyik "küldetése", hogy álhíreket szűrjön ki a közösségi médiás hírfolyamból.

A Poynter Institute, a - Gulyás Mártont is "kiképző" - háttérintézmény

A Mandiner 2021-ben járt utána, hogy, hogyan is épül fel ez a rendszer, hogyan működik, illetve mit is érdemes tudni a fontosabb szereplőkről² .

Az IFCN-t, amely a világ minden táján élő tényellenőrző újságírók egyfajta ernyőszervezete - a Poynter Institute for Media Studies nevű intézet működteti. A Poynter "tényellenőrző hálózatának" legnagyobb pénzügyi támogatói között ott van például a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány is – ez derül ki az intézet hivatalos honlapjáról³ . A 2015-ben alapított IFCN célja, hogy a tényellenőrzés terén támpontokat, egységes szempontrendszert, praktikus tanácsokat adjon a különböző országokban dolgozó tényellenőrök számára, valamint képzéseket is biztosít számukra. Legfontosabb tevékenysége azonban az, hogy szakmai etikai kódexet állított össze, amely papíron pártatlanságot és átlátható módszertant ír elő, és ez alapján tényellenőrző szervezeteket auditál.

Hogy, hogyan is kell elképzelni ezt a "pártatlanságot", vagy "függetlenséget" arról a következők derültek ki a Mandiner írásából:

"Az IFCN-t fenntartó floridai Poynter Institute egy médiaakadémia, amely egyébként tulajdonolja a Tampa Bay Times nevű újságot és a PolitiFact nevű politikai tényellenőrző portált is. Mind az IFCN, mind a Poynter mögött komoly szakmai csapat áll, szándékaik szerint szigorúan ügyelnek a szakmai függetlenségükre.

Ugyanakkor két tényező rontja a sajátjuknak vallott pártatlanság elvét: az egyik az, hogy a Poynter felügyelőbizottságának tagja – az intézet egyik korábbi nagy adományozója – Craig Newmark filantróp milliárdos, aki a Demokrata Párt, konkrétan Barack Obama és Hillary Clinton egykori kampányának anyagi támogatója volt; a másik tényező pedig az, hogy az intézet tucatnyi nagy adományozója között ott van két olyan alapítvány, amelyek bevallottan pártos, ideologikus célok mentén finanszíroznak, ezek a Soros György-féle Foundation to Promote Open Society (FPOS), valamint az LMBTQ-projektek bőkezű segítője, a Gill Foundation."

A fentieken túl, az amerikai kormányzat, a "National Endowment for Democracy" programján keresztül, illetve maguk – az "ellenőrizendő" cégek, azaz - a Google és a Facebook is támogatja Poynter Institute-ot⁴ . Ez szintén nem erősíti a "függetlenség státusának" látszatát.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Poynter Institute ma is aktív szereplője a "véleménybefolyásolási iparágnak". Pl. a "Partizán" nevű hazai online tartalomszolgáltatást futtató Gulyás Márton baloldali politikai aktivista - amerikai állami ösztöndíj keretében megvalósuló - 2023-as "továbbképzésének" is a Poynter Institute for Media Studies volt az egyik "szakmai" partnere.⁵

Maga Gulyás így ír erről a Facebook posztjában:

"Hamarosan felszállok egy New Yorkba tartó gépre, hogy megkezdjem a több hetes kint tartózkodásomat az Egyesült Államokban. Ösztöndíjjal leszek kint, amelyet az USA kormányától kaptam - a program, amibe elhívtak, 80 éve fut nagy sikerrel és számos magyar résztvevője is volt az elmúlt években. A program célja kettős: egyszerre kívánja eltérő perspektívákból megismerhetővé tenni az országot, illetve erősíteni az újságíró-szakmai/vezetői képességeit az ösztöndíjasoknak."⁶

Gulyás azonban nem először kapott ilyen jellegű, "közvetlen" támogatást a NED-től, azaz az amerikai kormányzattól: a 2022-es választási kampány idején arról posztolt⁷ , hogy "a választási roadshownk és az ehhez szükséges kamion bérleti díját, a technikai eszközök és a stáb költségeit a támogatóink és előfizetőink mellett a National Endowment for Democracy (NED) által biztosított 98 000 USD támogatás teszi lehetővé".⁸

Az IFCN nemzetközi hálózata

A Mandiner anyaga korábban már felvázolta az IFCN "tagszervezetek" hálózatát is:

"A Facebook tényvizsgáló helyi partnerszervezetei, vagyis a korábban az IFCN által auditált szervezetek között is vannak rendesen olyanok, amelyek korábban az Open Society Foundation-től kaptak támogatást. A Remix nevű, angol nyelvű, V4 tematikájú portál tavaly ősszel azt írta⁹ , hogy a Facebook által Kelet-Közép-Európában eddig felkért 11 tényfeltáró cégből nyolcat Soros György alapítványa finanszírozott a múltban.

A portál ezen FB-partner csoportoknál adatolta ezt a kapcsolatot: a lengyel Demagog, a cseh Demagog.cz, a litván Re:Baltica, a Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban is dolgozó Raskrinkavanje, a macedóniai Vistinomer, a horvát Faktograf és az ukrán Stop Fake.¹⁰

Ezek azok a helyi tényellenőrző csoportok tehát, amelyek első körben megvizsgálják, mely tartalmak minősülhetnek álhírnek. Ajánlásaik végső döntésre a Facebook központjába, egy speciális bizottság (Ellenőrző Bizottság – oversight board) elé kerülnek. Ezt a húsztagú testületet a tech cég egy évvel ezelőtt nevezte ki a tényellenőrző partnerektől érkező ajánlások elbírálására, vagyis ez a bizottság dönti el az utolsó körben, hogy a felpanaszolt tartalmakat leszedik-e vagy korlátozzák-e a Facebook felületén.

Az Ellenőrző Bizottság honlapján¹¹ olvasható szakmai életrajzok alapján a húsz tag komoly szakmai pályával rendelkezik, a kiválasztásuk folyamatával kapcsolatban pedig ezt írják: a Facebook »hat mélyreható workshop és 22 kerekasztal-beszélgetés során gyűjtött össze visszajelzéseket több mint 650 embertől, 88 különböző országból«, illetve »több mint 250 emberrel folytatott személyes beszélgetést, és 1200 írásbeli javaslatot gyűjtött össze a Bizottság kialakításával kapcsolatban«.

A Facebook közleménye szerint a kiválasztott húsz szakértő különböző szakmai, kulturális, politikai háttérből érkezett, és egyikük sincs semmilyen kapcsolatban a Facebookkal, így a testület független cégen belüli vagy kívüli érdekektől.

A RealClearInvestigations nevű amerikai oknyomozó portál azonban a grémium-tagok szakmai múltjának alaposabb vizsgálata során azt találta, hogy húszból tizennyolc tag előéletében van egy közös tényező: valamilyen formában kapcsolatban álltak/állnak a Soros-alapítvánnyal vagy a magyar származású adományozó által alapított valamely intézménnyel.¹² "

"– Afia Asantewaa Asare-Kyei ügyvéd programmenedzser volt az Open Society Foundations-nál Nyugat-Afrikában;

– Evelyn Aswad oklahomai jogászprofesszor Soros-ösztöndíjas volt;

– Endy Bayuni, a Jakarta Post szerkesztője egy Soros-közeli think tank elnökségi tagja;

– Catalina Botero-Marino kolumbiai jogász fizetett pozíciókat töltött be több, az Open Society Foundations által finanszírozott projektben;

– Nighat Dad, a Digital Rights Foundation alapítója több Soros által finanszírozott projekt résztvevője volt;

– Jamal Greene, a Columbia University jogászprofesszora korábban a Soros-donációkat is elfogadó Kamala Harris szenátor tanácsadója volt;

– Pamela Karlan, a Stanford Egyetem jogászprofesszora tagja a Soros által támogatott American Constitution Society-nek (a hölgy februárban kilépett a bizottságból, mert pozíciót vállalt a Biden-kormányzatnál – a szerk.);

– Tawakkol Karman, a Soros-alapítvány finanszírozta Women Journalists Without Chains tagja, a Soros-támogatásokat is kapó Transparency International tanácsadó testületének tagja;

– Maina Kiai a Human Rights Watch és a Kenya Human Rights Commission projektjeiben vett részt, amelyeket részben az Open Society Foundations pénzelt;

– Sudhir Krishnaswamy jogászprofesszor több olyan intézményben dolgozik, amelyek Soroshoz köthető szervezetektől kapnak támogatást;

– Ronaldo Lemos brazil jogászprofesszor három Soros-szponzorálta szervezetnek is tagja, illetve tagja volt;

– Michael McConnell, a Stanford Egyetem jogászprofesszora igazgatója a Constitutional Law Center nevű intézménynek, amelyet a Soros-alapítvány által pénzelt American Constitution Society működtet;

– Julie Owono az Internet Sans Frontieres igazgatója, amely szervezet a Soros-finanszírozta Global Network Initiative tagja;

– Alan Rusbridger, a The Guardian volt főszerkesztője az Open Society Foundations-támogatta Committee to Protect Journalists szervezet igazgatósági tagja;

– a Magyarországról bekerült Sajó András jogászprofesszor a Soros György által alapított Közép-európai Egyetem Jogi Karának alapító dékánja;

– John Samples a Cato Institute egyik intézetének alapítója, az intézményt részben az Open Society Foundations támogatja;

– Nicolas Suzor jogászprofesszor az Open Society Foundations-szel több közös projekt résztvevője volt;

– Helle Thorning-Schmidt volt dán szocialista miniszterelnök több, Soros által támogatott szervezet vezetőségében, tanácsadó testületében jelen van.

A RealClearInvestigations cikke szerint ezek a szervezeti, személyi összefonódások önmagukban optikát adnak annak a konzervatív panasznak, mely szerint az internetes cenzúra főleg a jobboldali narratívákat és véleményeket sújtja, és ebben a big tech cégek elfogultsága mutatkozik meg."

A Facebook "tényellenőrzése" Magyarországon

Arról, hogy, hogyan is működik a gyakorlatban a Facebooknak ez a moderációs-tényellenőrzős rendszere, azzal kapcsolatban viszonylag hamar tapasztalatokat szerezhettünk itthon, Magyarországon is.

Az Európába irányuló illegális migrációról szóló információk szélesebb körű ismertté válása, valamint a szuverenista-globalista politikai szembenállás kiéleződésével a Facebook-felhasználók itthon is megtapasztalhatták, hogy az általuk megosztott tartalmakat is törölheti, vagy valamilyen módon eltüntetheti, cenzúrázhatja a Facebook a közösségi alapelvekre hivatkozva.

De a szélesebb nyilvánosság ingerküszöbét a Facebook eme tevékenysége csak Lázár János fideszes politikus, miniszter bécsi videójának esete kapcsán érte el, 2018. március 7-én. Lázár, egy, a Facebookra feltöltött videójában az osztrák főváros egyik nagymúltú kerületét akarta bemutatni, amit ma már leginkább csak bevándorlók laknak. A politikus ezzel szerette volna felhívni a figyelmet a migráció árnyoldalaira, azonban a Facebook figyelmeztetés nélkül törölte a tartalmat. A platform arra hivatkozott, hogy azért ütközik a videó a közösségi alapelvekbe, mert faji vagy etnikai alapon sért másokat.¹³ Ez volt az első alkalom Magyarországon, amikor egy megválasztott politikust hivatalos oldalát cenzúrázta a Facebook. Lázár fellebbezett a cégnél, a tartalom pedig késő este visszakerült a politikus oldalára.¹⁴

Az eset hátteréről a balliberális irányultságú 444.hu állított össze egy anyagot¹⁵ , amelyből kiderült néhány olyan konkrét információ is a Facebook "moderációs rendszerének" a működéséről, amelyeket a cég nem kívánt korábban nyilvánosságra hozni.

Állításuk szerint a forrásaik között egyaránt megtalálható volt magyar nyelvű Facebook tartalmakat "moderáló" szerződéses munkatárs, illetve a cég közép-európai központjában, Varsóban dolgozó illetékesei.

Az írásban található legérdekesebb, illetve legsokatmondóbb információk a következők:

"[A 444 blog informátora] Zoltán és vele együtt dolgozó magyar moderátor csapat tagjai nem a Facebook alkalmazottai. Mindannyian egy Arvato nevű német cégnek dolgoznak, az Arvato tulajdonosa pedig a Bertelsmann nevű német óriásvállalat, az övék például RTL-csoport és így a magyar RTL Klub televízió is. Az állásokat az Arvato hirdeti meg, így fordulhat elő, hogy a jelentkezők egy része az utolsó pillanatig nem is tudja, hogy a Facebookon megjelenő tartalmakat kell majd szűrnie. A moderálás országonként, vagy ahogy a cégnél mondják "piaconként" van felosztva, így Zoltán a magyar piacért felelős moderátor csapatba került. Azt mesélte, hogy néhány tucat ember moderálja a magyar nyelvű Facebookot."

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a Facebook vajon milyen szaktudást, végzettséget, kompetenciákat várt el azoktól, akik napi szinten befolyásolhatták azt, hogy adott esetben érvényesülhet-e a szólásszabadság alkotmányos joga ezen a platformon, vagy sem.

A fent említett "Zoltánnal" kapcsolatban pl. a következőket tudjuk meg az írásból:

"Zoltán több mint 10 évvel ezelőtt hagyta el Magyarországot, azóta megfordult Nyugat-Európa több országában és az Egyesült Államokban is. Férjével most egy dél-európai országban élnek, egyebek mellett mezőgazdasággal foglalkoznak. Zoltán gyakorlatilag idénymunkát keresett a téli-tavaszi időszakra, és egy ismerősön keresztül került elé a moderátoros álláshirdetés."

Az anyagból az is kiderült, hogy a Lázár-ügyben a döntést nem bízták kizárólagosan a "magyar" moderátorcsapatra:

"Vitatkoztunk a délutáni műszakban, hogy mi legyen a Lázár-féle bécsi videóval. Sokan jelentették, és szerintem sem fért bele, de hagytam, mert véleményes volt. Másnap reggel viszont a magyar csapatban egyik új lány leszedte a Facebookról, és a moderátorok többsége egyetértett vele. […] Miután leszedtük Lázár videóját, és a fejünk felett mégis visszarakták, jött egy utasítás, hogy az ő dolgaihoz, meg az Origo cikkeihez többet nem nyúlhatunk, hanem azokat rögtön tovább kell küldeni az írországi központba, és ott döntenek róluk - mesélte a bécsi klip utáni facebookos időszakról Zoltán. […] Az ír Facebook központban dolgozó, tartalmi ügyekért felelős tisztviselő arról beszélt, hogy milyen pokoli nehéz döntéseket hozni ezekben a helyzetekben. Hogy a külön belsős munkacsoportok mellett jogászok, szólásszabadság-szakértők, filozófusok bevonásával igyekeznek megtalálni a legjobb választ. Ugyanez a tartalomért és moderációért felelős facebookos illetékes azt mondta, hogy Lázár bécsi videóját annak hírértéke miatt állították vissza, néhány órával azután, hogy Zoltán és az arvatós csapat Berlinben törölte az anyagot. Mikor rákérdeztünk arra, hogy miért mondták a Németországban működő, magyar tartalmakkal foglalkozó moderátoroknak, hogy ne nyúljanak többet Lázár János vagy az Origo posztjaihoz, a Facebooknál kitérő választ adtak. Arról beszéltek, hogy senki sem áll a moderáción felül, mindenkinek lehet jelenteni a posztjait, amit ellenőriznek is, de valóban vannak kiadványok, amikre kiemelt figyelmet fordítanak. Nem kifejezetten az Origóra utalva, hanem általánosságban azzal érveltek, hogy egy vitatott poszt miatt mégsem törölhetik egy ország legnagyobb újságjának facebookos oldalát."

Az írásból, az is kiderült, hogy azok az elvek, szabályok, tényezők, szempontok, amelyek alapján eldöntik, hogy mely tartalmat törölnek a felületről, nem, hogy nincsenek "kőbe vésve" és így bármikor – minden előzetes értesítést mellőzve – megváltoztathatók, de nem teljes körűen ismertek sem a felhasználók számára, sem pedig a moderálást végző munkatársak részéről! Ennél fogva a szolgáltatás igénybevevői számára teljes mértékben kiszámíthatatlan volt az, hogy mit posztolhat és mit nem.

"A Facebooknak vannak nyilvános tartalmi irányelvei, például nem lehet a közösségi oldalon erőszakra buzdítani, pornográf tartalmat közzétenni vagy egy kisebbséget méltóságában megalázó kifejezéssel illetni. A tartalmi irányelveket, ami alapján a moderátorok törölnek bizonyos posztokat, csak idén [2019-ban] áprilisban hozta nyilvánosságra a cég¹⁶ , előtte semmitmondó, néhány bekezdéses PR szövegekből kellett a felhasználóknak kisakkoznia, hogy mit posztolhatnak az oldalon és mit nem¹⁷ . Viszont a nyilvános irányelveken túl még most is léteznek olyan, nem nyilvános szabályértelmezések, amik segítenek a moderátoroknak eldönteni, hogy mi maradhat a Facebookon, és mit kell törölni.

Ilyen policy-k akár naponta érkeznek újak, derült ki a 444 cikkéből: "Nem csak Lázár János videójánál, de sok más esetben is lehetett érvelni amellett, hogy egy bejegyzés sért valamilyen irányelvet, és törölni kell, de amellett is, hogy nem."

A Lázár-ügy kapcsán az is kiderült, hogy a Facebooknál teljesen kibogozhatatlanul keveredtek egymással a különböző "moderálási indokok", azaz, hogy egy adott tartalmat vajon a "gyűlöletkeltő", vagy az "álhír" jellege miatt szankcionálnak. (Amint az a későbbiekből kiderül, ezt a módszert azóta is gyakran alkalmazzák, azaz a magukat "tényellenőrzőnek" aposztrofált szervezetek valójában nem tényeket ellenőriznek, hanem pl. ideológiai alapon cenzúráznak, vagy éppen politikai propagandatevékenységeket végeznek.)

A 444 anyagából ezzel kapcsolatban a következőket tudhattuk még meg:

"Nyár közepén a Facebook Varsóban szervezett egy mini-konferenciát, a téma az álhírek és a propaganda elleni küzdelem volt, megint egy olyan ügy, ami nem csak a magyar, de a nemzetközi politikát is erősen foglalkoztatja. Az például kiderült, hogy a Facebookon nem tilos hazudni. Tehát önmagában azért nem fognak letörölni egy posztot, mert nem igaz. Amikor igazságról és hazugságról van szó, a Facebook egy koordinátarendszerben helyezi el a saját felületén megjelenő posztokat aszerint, hogy egy posztnak mennyi az igazságtartalma, és hogy a bejegyzés írója félre akart-e vezetni bárkit. […] Vannak olyan posztok, amik részben vagy egészben igazak, de mégis félre akarják velük vezetni az olvasókat. A Facebooknál ezt hívják propagandának: a tények vagy adatok olyan tendenciózus összeválogatását, ahol az egyes elemek valóságosak, de az összkép nem az. Itt már lehetne dolga a cégnek, de azt mondják, hogy nagyon nehéz helyesen, a szólásszabadságot tiszteletben tartva eljárni.

[…]

Az álhírekkel egyébként a moderációtól függetlenül, bizonyos szempontból intézményesebben foglalkoznak. A cég illetékese Varsóban például arról beszélt, hogy mostanában 590 millió olyan kamu profilt töröltek, amiket álhírek terjesztésére is használhattak volna, hogy igyekeznek megtanítani a mesterséges intelligenciát, hogy felismerjen bizonyos rossz szándékú szereplőket, és kiszűrje azokat (például amikor valaki ugyanarról az IP címről egymás után sok különböző Facebook fiókba lép be, és osztja meg ugyanazt a hírt), és hogy egyre több országban keresnek maguknak fact-checker partnereket, akiknek az a dolga, hogy bizonyos hírek valóságtartalmát ellenőrizzék, és kiszűrjék a hírfolyamból az álhíreket. Amikor egyébként egy cikkről megállapítják például, hogy szándékos hazugságot tartalmaz, akkor nem törlik a Facebookról, csak sokkal lejjebb veszik a láthatóságát. Ez azt jelenti, hogy még ha meg is osztja valaki a lapos Földről szóló cikkeket, sokkal kevesebb ismerőse newsfeedjében ["hírfolyamában"] fog megjelenni, mint egy olyan cikk, amiről a Facebook partnerei nem állapították meg, hogy hülyeség. Ilyen fact-checker, tényellenőrző partnere a cégnek Magyarországon egyébként nincsen."

Ez a helyzet azóta változott, hiszen - , ahogyan arra a korábbiakban már utaltunk - 2021 tavaszától már a magyar nyelvű tartalmak tekintetében is alkalmazott "tényellenőrt" a Facebook partnere az AFP. A francia cég régi szereplőnek számít ezen a területen, hiszen 2017 óta specializálódott egy külön részlege erre a szférára, piacvezető a régióban, így a Facebook legfontosabb partnere.

A Mandiner – a fentiekben már hivatkozott – anyagában bemutatta a Facebook tényellenőrző rendszerének magyarországi ágát is:

"»Mintegy száz újságírót foglalkoztatunk ezen az osztályon, 18 nyelven figyelik a híreket. A következő hetekben indul el a magyar és a bolgár tényellenőrző munkánk, így már 20 nyelven dolgozunk majd« – mondja el a Mandiner az AFP tényellenőrző részlegének európai koordinátora. Bronwen Roberts kérdésünkre elárulja, hogy Magyarországon mindössze egy újságírót alkalmaznak majd erre a munkára, a volt indexes Záborszky Edét¹⁸ . Záborszky viszont nem atomizálva, hanem az AFP európai részlegének több mint tucatnyi, más országban élő újságírójával és öt szerkesztővel fog együttműködésben dolgozni.

Az AFP munkatársai miután felderítették a hír körülményeit, megjelölik azokat a sztorikat, amelyeket álhírnek értékelnek, majd a Facebook egy mérlegelés után ezeket a tartalmakat lejjebb tolja a hírfolyamban¹⁹ (szélsőséges esetben törli), hogy minél kevesebb hírfogyasztóhoz juthassanak el. A közösségi média ezen kívül egyes tartalmaknál egy filteres címkével tájékoztatja az olvasókat, illetve a tartalmat megosztani szándékozókat a poszt hitelességéről (pontosabban annak hiányáról)."

Tényellenőrzés az EU keretei között
Az EU "együttszabályozási koncepciója"

Az EU mind a közösségi jogi szabályozás útján, mind pedig a tényellenőrzéssel foglalkozó – többségükben, illetve jellemzően "nem állami" - szervezetek anyagi támogatásával igyekszik fellépni az álhírekkel szemben²⁰ . Amennyiben, az elmúlt tíz évre visszatekintünk, azt láthatjuk, hogy az EU döntéshozói számára, de facto már korábban is hivatkozási alapot képeztek magukat "civilnek" nevező szervezetek, "szakértők", "jogvédő aktivisták", stb. "megállapításai". 2023-ban azonban szintlépés történt ezen a területen is. Az online szolgáltatásokra vonatkozó új, uniós jogszabályi keretrendszer azonban most már de iure is "hivatalos" szereplőivé tette a sok esetben politikai célokat szolgáló NGO-kat a vonatkozó jogszabályok végrehajtását, alkalmazását végző eljárásrendnek.

Az EU már évtizedek óta támogatja az olyan "együttszabályozási" elképzeléseket, törekvéseket is, amelyek célja az egyes területekre vonatkozó jogi szabályozás megalkotásába a "civil társadalom" (, azaz pl. az érintett társadalmi csoportok, szakmai szervezetek) képviselőinek a bevonása. Részben állami kezdeményezésekre, részben pedig bizonyos ideológiai-politikai érdekcsoportok nyomására az évek során szolgáltatók is egyre több téren működtek együtt ilyen, "civilnek" aposztrofált szervezetekkel. Ezek eleinte még csak a különféle olyan "kapcsolódó" szolgáltatásokkal egyengették ezt a műveletet, mint például "moderálási tanácsadás", "közvélemény-kutatás", "tényellenőrzés" stb. Azaz, alapvetően csak tanácsadó, javaslattevő, szerepük volt, de "ügydöntő" funkciójuk nem.

A "civil" szervezetek szerepnövekedésének következő lépcsőfoka az volt, amikor, a szintén az EU bábáskodása mentén létrehozott – kezdetben – önkéntes szolgáltatói "magatartási kódexek" kihagyhatatlan résztvevőivé lettek téve.

Ez a folyamat jelenleg már ott jár, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2022/2065 rendelete a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról (digital services act - digitális szolgáltatásokról szóló rendelet; amire a továbbiakban "DSA"-ként, vagy "Rendelet"-ként hivatkozunk)²¹ normatív módon "becsatornázza" (, azaz jogszabályi kötelezettséggé teszi) az ilyen szervezeteket nem csak a szabályozási, hanem a végrehajtási (, azaz, adott esetben a szolgáltatókkal, vagy éppen a tagállamokkal szembeni szankciós) eljárásrendbe is.

Eme trenddel kapcsolatban a fő probléma az, hogy ezek az - EU által a jogi ügyekbe egyre nagyobb mértékben bevonni kívánt "civilnek" titulált entitások napjainkra már korántsem "hagyományos", "alulról építkező" és valóban az "átlagembereket", vagy éppen a szakmai szempontokat képviselő szervezetek, hanem itt konkrétan bizonyos gazdasági-politikai érdekcsoportok által megszervezett és folyamatosan támogatott NGO-król van szó.

A DSA egyik leghangsúlyosabb szabálycsoportja értelmében, a szolgáltatóknak fel kell tárniuk és értékelniük azokat a "rendszerszintű" kockázatokat, amelyek a szolgáltatásuk jogszerű működését, illetve a felhasználók jogait, érdekeit potenciálisan veszélyeztetik. Ezzel kapcsolatban a szolgáltatók által vizsgálandó olyan főbb témacsoportokat is meghatározza, mint a jogellenes (pl. "gyűlöletkeltő") tartalmak terjedése a platformjukon, gyermekek védelme, személyes adatok biztonsága, vagy épp az államok közéletét érintő információk helyzete stb. Eme utóbbi témakör keretébe tartozik a félrevezető ("dezinformatív") tartalmakkal ("álhírekkel") szembeni fellépés elvárása is.

Az új koncepció szerint, bizonyos tartalmak "értékelésének", "minősítésének" feladata kiszervezésre kerül az ilyen "civil" szervezetek számára, azaz azok döntik majd el, hogy pl. egy adott (pl. "feljelentett") tartalom "gyűlöletkeltőnek", vagy éppen "álhírnek" minősül-e? Amennyibe igen, akkor eltüntethető (sőt, eltüntetendők) a médiafelületekről.

A következőkben tehát a DSA-nak azon rendelkezéseit tekintjük át röviden, amelyek ezzel kapcsolatban a legtöbb kérdést, problémát felvetik.

A magatartási kódexek

A Rendelet 45. cikke szól általánosan a szolgáltatói "önszabályozás" keretében megalkotható magatartási kódexekről:

"(1) A Bizottság és a Testület előmozdítja és elősegíti az olyan uniós szintű önkéntes magatartási kódexek kidolgozását, amelyek hozzájárulnak e rendelet megfelelő alkalmazásához, figyelembe véve különösen a jogellenes tartalom és a rendszerszintű kockázatok különböző típusainak kezelésével kapcsolatos sajátos kihívásokat, az uniós jognak megfelelően, különös tekintettel a versenyről és a személyes adatok védelméről szóló jogra.

(2) Ha olyan, a 34. cikk (1) bekezdésének értelmében vett jelentős rendszerszintű kockázat merül fel, amely több online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online keresőprogramot érint, a Bizottság adott esetben felkérheti az érintett online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online keresőprogramot üzemeltető szolgáltatókat, az egyéb online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online keresőprogramot üzemeltető szolgáltatókat, az online platformot üzemeltető szolgáltatókat, az egyéb közvetítő szolgáltatókat - esettől függően –, illetve az érintett illetékes hatóságokat, a civil társadalmi szervezeteket és egyéb érdekelt feleket, hogy vegyenek részt magatartási kódexek kidolgozásában, többek között arra vonatkozó vállalások meghatározásával, hogy konkrét kockázatcsökkentési intézkedéseket hozzanak, illetve kidolgozzák a meghozott intézkedésekre és azok eredményeire vonatkozó rendszeres jelentéstétel keretrendszerét. […]"

Az eme cikkhez fűzött magyarázatból pedig a következők derülnek ki:

"Ennek a rendeletnek célszerű azonosítania egyes olyan területeket, amelyeket figyelembe kell venni az ilyen magatartási kódexek tekintetében. A jogellenes tartalom konkrét típusait illető kockázatcsökkentési intézkedéseket különösen meg kell vizsgálni ön- és társszabályozási megállapodások révén. Egy másik megvizsgálandó terület az, hogy milyen lehetséges kedvezőtlen hatásokat gyakorolnak a rendszerszintű kockázatok a társadalomra és a demokráciára; ilyen lehet például a dezinformáció vagy a manipulatív és visszaélési célú tevékenységek, illetve a kiskorúakra gyakorolt bárminemű káros hatás. Ide tartoznak az információk, beleértve a dezinformációt, fokozott terjesztésére irányuló összehangolt tevékenységek – például botok vagy hamis fiókok használata szándékosan pontatlan vagy félrevezető információk előállítására, néha gazdasági előnyszerzés céljából –, amelyek különösen károsak a szolgáltatások kiszolgáltatott igénybe vevői, például a kiskorúak esetében. Az ilyen területek vonatkozásában megfelelő kockázatcsökkentési intézkedésnek minősülhet, ha egy online óriásplatform vagy nagyon népszerű online keresőprogram csatlakozik egy adott magatartási kódexhez és betartja azt. Adott esetben, annak meghatározásakor, hogy az online platformot vagy online keresőprogramot üzemeltető szolgáltató megsértette-e az e rendeletben előírt kötelezettségeket, figyelembe lehet venni azt, ha az online platform, illetve az online keresőprogram megfelelő magyarázat nélkül elutasította a Bizottság arra irányuló kérését, hogy csatlakozzon egy ilyen magatartási kódexhez.

[…]

A magatartási kódexekre vonatkozó, e rendelet értelmében vett szabályok az uniós szinten már létrehozott önszabályozási erőfeszítések – ideértve a termékbiztonsági vállalást, a hamisított áruk internetes értékesítésének megakadályozásáról szóló egyetértési megállapodást, a jogsértő gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexet és a dezinformáció kezeléséről szóló magatartási kódexet – alapját képezhetik. Különösen az utóbbi vonatkozásában, a Bizottság iránymutatását követően megerősítést nyert a dezinformáció kezeléséről szóló magatartási kódex, az európai demokráciáról szóló cselekvési tervnek megfelelően."^²²

Mi minősül "dezinformációnak" az EU szerint?

Ahogyan arról már szó esett, a DSA (első sorban a 34. cikkében) "rendszerszintű kockázatnak" tekinti "a polgári közbeszédre, valamint a választási folyamatokra és a közbiztonságra gyakorolt bármely tényleges vagy várható negatív hatásokat", azaz a közügyeket érintő, vagy éppen közérdekű információkhoz való esetleges "hozzá nem férést", illetve az azokkal kapcsolatos dezinformációs (tehát "álhírterjesztési") tevékenységeket is. Maga a Rendelet azonban nem definiálja a "dezinformáció", illetve az "álhír" ("fake news") fogalmát. Vélhetőleg azért, mert adottnak veszi és megfelelőnek tartja egy- a tárgykörben az EU Bizottságának aktív közreműködésével, 2018-ban született - "magatartási kódex"^²³ vonatkozó "dezinformáció" definícióját. E korabeli dokumentum szerint a dezinformáció: "olyan igazolhatóan hamis vagy félrevezető információ", amelyet a) "gazdasági haszonszerzés vagy szándékos megtévesztés céljából hoznak létre, hoznak nyilvánosságra és terjesztenek", és amely emellett b) "kárt okozhat a közérdeknek"; a közérdeknek okozott károk pedig "azokat a veszélyeket jelentik, amelyek a demokratikus politikai és szakpolitikai döntéshozatali folyamatokat, valamint a közjavakat – például az uniós polgárok egészségének, a környezetnek vagy a biztonságnak a védelmét – fenyegetik".

Az elsődleges kulcskérdés természetesen az, hogy vajon ki, milyen felhatalmazás alapján és milyen módszerrel, eljárással "igazolja" egy adott információ "félrevezető", vagy "hamis" mivoltát?

Tekintsük át, hogy milyen "intézkedésekkel" kívánja kezelni a magatartási kódex a dezinformáció problémáját. A dokumentum célkitűzései között pl. ilyeneket olvashatunk:

"hirdetés elhelyezése ellenőrzésének javítása a dezinformálók bevételeinek csökkentése érdekében",
"politikai hirdetések átláthatóságának biztosítása",
"hamisnak minősülő felhasználói fiókok törlésére irányuló erőfeszítések eredményességének fokozása",
"beruházás olyan technológiai eszközökbe, amelyek elsőbbséget biztosítanak a releváns, autentikus, pontos és megbízható információknak például a keresőmotorokban, a hírcsatornákon vagy más, automatikus rangsorolást alkalmazó terjesztési csatornákon",
"a megbízható tartalmak fellelhetőségének javítása révén a félrevezető információk láthatóságának csökkentése".

A fenti célok elérése érdekében, a kódex aláírói – többek között – a következő "kötelezettségeket" fogadták el:

"Az aláírók vállalják partnerségek kialakítását a civil társadalommal, a kormányokkal, az oktatási intézményekkel és más érdekelt felekkel a kritikus gondolkodás és a digitális médiaműveltség javítására irányuló erőfeszítések támogatása érdekében."
"Az érintett aláírók vállalják, hogy támogatják a dezinformáció nyomon követésével és hatásának megértésével kapcsolatos független, jóhiszemű erőfeszítéseket, beleértve a létrehozásában az Európai Bizottság által támogatott független tényellenőrző hálózatot."

"A kódex aláírói elismerik annak fontosságát, hogy meg kell hozni azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a tényellenőrző és kutatási tevékenységekhez szükséges adatokhoz a magánélet védelmét tiszteletben tartó hozzáférést."

A fentieken túl, az aláírók azt is vállalják, hogy évente összegző jelentést készítenek a "dezinformáció elleni küzdelemre vonatkozó munkájukról".

A kódexet olvasva tehát, az ugyan konkrétan nem derül ki, hogy ki és, hogyan állapíthatja meg egy információról, hogy az "félrevezető", vagy "hamis", azonban az már látható, hogy ez a dokumentum is fontos szerepet szán a "civil társadalomnak", illetve egy "független tényellenőrző hálózatnak" a dezinformáció elleni "küzdelemben".

Eme "tényellenőrző hálózat" felépítésével és a gyakorlati működésével a jelen elemzés későbbi része foglalkozik részletesebben, előtte azonban érdemes kitérni a "szólásszabadság kontra tényszerűség" kérdésére is, ugyanis ezt sem ez a kódex, sem pedig más vonatkozó – uniós – norma nem igazán járja körül. A kérdés úgy is feltehető, hogy a nyilvános kommunikáció terében, mihez fűződik nagyobb "társadalmi érdek", a véleménynyilvánítás szabadsága érvényesüléséhez, vagy a "tényszerűséghez"? Melyiknek van primátusa a másikkal szemben? Azt tapasztalhatjuk, hogy ez az alapvető kérdés valahogyan mindig elsikkad, amikor a "dezinformáció elleni küzdelemről", illetve az arra vonatkozó – közösségi szintű - jogi szabályozásról van szó. Maga a DSA sem tartalmaz semmiféle olyan rendelkezést, amely a szólásszabadságnak az online médiakörnyezetben való érvényesülését jogi eszközökkel garantálná, helyette beéri olyan fordulatokkal, hogy pl. a jogszabály alkalmazása során az érintetteknek figyelemmel kell lenniük eme alapjogra is.

Arra, hogy a gyakorlatban, hogyan is alkalmazzák az új uniós szabályozást, jó példa a jelenleg is folyó "Twitter/X-ügy", amely a későbbiekben egy külön anyagban kerül bemutatásra.

Az "mechanizmus" működése – az új európai "tényellenőrző" hálózat felépítése és tevékenysége
A fő európai "ernyőszervezet": az EDMO

Amint arról a korábbiakban már szó esett, a 2018-as, "dezinformáció ellenes magatartási kódex" egyik fő célkitűzése az Európai Bizottság által támogatott "független" tényellenőrző hálózat létrehozása. Az ezt célzó folyamat talán legemblematikusabb eredménye az "European Media Observatory" (a továbbiakban: EDMO)^²⁴ létrehozása volt. Az EDMO-t^²⁵ még szintén 2018-ban a "dezinformáció ellenes cselekvési terv" keretein belül hozták létre^²⁶. A cselekvési terv célja, hogy megerősítsen bizonyos képességeket és erősítse a tagállamok és az unió közötti együttműködést, aminek négy alapvető pontja van: a) a dezinformáció-észlelési képességek fejlesztése b) egységes válaszok c) együttműködés az online platformokkal d) állampolgárok figyelmének felhívása és felhatalmazása, hogy választ adjanak az online dezinformáció adta kihívásokra. ^²⁷

Az EDMO az ún. Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (Connect Europe Facility, CEF) keretein belül indult el^²⁸. A CEF jogalapját pedig az Európai Unió működéséről szóló szerződés XVI. Címe ("Transzeurópai Hálózatok") szolgáltatja^²⁹.

Az EDMO tevékenységének 5 pillére:

Tényellenőrző szervezetek nyilvántartása Európa szerte és munkájuk támogatása, képzések és nemzetközi együttműködések által.
Kutatási tevékenységek nyilvántartása, támogatása és koordinálása Európában.
Közösségi platform létrehozása, aminek keretein belül a felhasználókat médiaszolgáltatók, és tanárok is olyan információkkal és oktatóanyagokkal látják el, aminek következtében nő a társadalmi reziliencia az álhírekkel szemben továbbá növekszik a médiatudatosság a társadalom egészében.
Keretterv létrehozása, aminek keretein belül biztonságos hozzáférési lehetősége nyílik a kutatóknak a platformszolgáltatók által tárolt adatokhoz, de kifejezetten kutatási célú felhasználásra.
Hivatásos szervek támogatása azáltal, hogy nyomon követhetik a jogalkotás folyamatát, így megalkotott normák tartalmának első sorban a dezinformáció elleni harcra kell koncentrálódnia.

Az EDMO intézményi rendszere két lépcsőben épült ki:

Az első fázisban a központi szervek és igazgatási mechanizmusok kerültek létrehozásra.

Második fázisban pedig nyolc darab úgynevezett "Hub" kialakítására került sor. A költségvetési keretet a már említett CEF ^³⁰ biztosítja, ami számszerűsítve 11 millió eurónyi forrást jelent.

Legfőbb célja az EDMO-nak, hogy nyomon kövesse tagállami és EU-s szinten is a dezinformációs kampányok társadalomra és a demokratikus folyamatokra gyakorolt hatását.

Az EDMO igazgatási feladatait egy háromtagú konzorcium végzi, aminek vezető tagjait az Európai Doktori Intézet, Athéni Technológiai Központ, aaharus-i egyetem és a Pagella Politica intézet adja. Az EDMO strukturális igazgatása teljesen független a többi uniós közjogi intézménytől. Ezen felül pedig, az EDMO "operatív" irányításáról két testület gondoskodik. Az első ilyen szerv a Tanácsadó Testület, amelynek feladata a stratégiai irányok és a működés meghatározása. A második pedig, a Végrehajtó Testület, amely a stratégiai célkitűzések megvalósításának felügyeletéért fel, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján végzi az egyeztetést a Tanácsadó Testülettel.

Az EDMO-hálózat kiépítésnek második fázisa is a megvalósulás stádiumában van már:

Ennek keretein belül, az EDMO 27 regionális központot, ún. "Hub"-ot hoz létre, lefedve az EU teljes területét^³¹. Az egyik ilyen Budapesten kapott helyet.^³²

Az EFCSN

Amint arra már utaltunk, nem az EDMO az egyetlen "alappillére" az Európai Bizottság által politikailag és pénzügyileg ösztönzött, globalista-baloldali szellemiségű európai "tényellenőrző" hálózatnak.

Amíg az EDMO szerepe első sorban a "független európai tényellenőrző szervezetek" megállapításainak becsatornázása az EU vonatkozó hivatalos döntéshozatali folyamataiba addig a másik nagy európai "ernyőszervezet", az European Fact-Checking Standards Network – EFCSN – feladata alapvetően a hálózatban részt vevő NGO-k tevékenységének "szakmai" koordinálása.

Az EFCSN-t elsősorban az Európai Unió 2020-ban elfogadott, a "Kommunikációs hálózatok, tartalom és technológia" területén a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések finanszírozására vonatkozó munkaprogramja támogatta. A szóban forgó támogatás 2023 júniusáig járt az EFCSN-nek, majd ezt követően a szervezet tagdíjjakból és "külső" támogatásokból tartja fenn magát – a saját beszámolója szerint.³³ Ezt a látszatot erősíti az EFCSN alapszabályának 28. pontja, amely szerint egy tag éves tagdíja nem haladhatja meg a 10000 eurót. Tekintettel arra, hogy a tagok kiléte – és ezáltal a tagdíjbevétel mértéke – jelenleg még nem teljes körűen ismert, továbbá a szervezet weboldalán nincs feltüntetve, hogy az eddigiekben kitől kapott "külső" támogatást, így nem világos, hogy – pontosan – mekkora költségvetéssel is rendelkezik az EFCSN.³⁴

Az EFCSN iránytó szerve az úgynevezett "konzorcium", amelyet az alábbi szervezetek alkotnak:

Fundación Maldita.es contra la desinformación: periodismo, educación, investigación y datos en nuevos formatos. (Spanyolországi és a portugál EDMO hub tagja; az egyetlen spanyol szervezet, amelyet az EB az álhírekkel és dezinformációval foglalkozó "magas szintű" csoport tagjának jelölt)
Pagella Politica/ Facta News. The Fact-Checking Factory Srl - TFCF Srl (Az EDMO konzorciumának tagja, valamint az olasz EDMO hub tagja)
Agence France-Presse (Franciaország; a közép-európai EDMO hub, azaz a CEDMO tagja; (amely a hazai Lakmusszal is szoros kapcsolatot ápol), továbbá a belga-luxemburgi EDMO hub, vagyis az EDMO BELUX tagja)
CORRECTIV -Recherchen für die Gesellschaft gGmbH (Németország; szintén az EDMO-val együttműködő cég)
Demagog Association (Lengyelország; a META 3. felek által végzett tényellnőrző partnere ) ³⁵

Az EFCSN-nel szakmai kapcsolatban áll továbbá az EU DisinfoLab is, amely az EDMO BELUX tagja. Ezen felül, a DisinfoLab beszámolója szerint az önálló kutatásaikon keresztül jogalkotási javaslatokat tesznek mind uniós, mind pedig tagállami szinten.³⁶

Az EFCSN természetes személyekből álló irányítási szerve az úgynevezett governance body, amelynek tagjai:

Clara Jiménez Cruz - Chair of the EFCSN - Maldita.es (Spanyolország)
Vincent Couronne - Treasurer of the EFCSN - Les Surligneurs (Franciaország)
Ana Brakus - Faktograf (Horvátország)
David Sschraven - CORRECTIV (Németország)
Gülin Çavus- Teyit (Törökország)
Pawel Terpilowski - Demagog (Lengyelország)
Phoebe Arnold - Full Fact (Egyesült Királyság)
Laura Mannering - AFP (Európa)
Stefan Voss - dpa (Németország)
Thomas Hedin - TjekDet (Dánia)
Tommaso Canetta - PAGELLA POLITICA/FACTA NEWS (Olaszország) az olasz EDMO (IDMO) vezetője³⁷ .

Az EFCSN 2022 augusztusában fogadta el tényellenőrzőkre vonatkozó "saját" magatartási kódexét, ami nem összetévesztendő a – korábban tárgyalt – 2018-as "uniós" dezinformáció ellenes magatartási kódexszel. Formailag, ez a kódex független az EU bármely közjogi szervétől. A dokumentum előkészítését több mint 40 tényellenőrző szervezet végezte. Az EDMO weboldaláról azonban kiderül³⁸ , hogy valójában, az EFCSN szóban forgó kódexe is az Európai Bizottság (EB) és az EFCSN konzorciumának közös kezdeményezése, amelynek megalkotását egy 2021. májusi EB-pályázat tette lehetővé.³⁹

A pályázat kiírását elolvasva megtudhatjuk, hogy a győztes pályázat és az EDMO szoros együttműködést fog folytatni a továbbiakban. A pályázati kiírás⁴⁰ szerint a nyertes úgynevezett "pilot projectként", vagyis kísérleti projektként fogja kiegészíteni és teljessé tenni az EDMO dezinformáció ellenes harcát, amelynek végterméke egy, már teljesen működőképes "független" tényellenőrző szervezetekből álló hálózat. A pályázatra 900.000, azaz kilencszázezer euró állt rendelkezésre.)

Az EFCSN tagjai – beleértve a magyarországi tagszervezeteket is – kötelesek betartani a kódexben meghatározott tényellenőrzésre vonatkozó technikákat és magatartásokat. A kódex követelményként nevesíti a tényellenőrzőkre vonatkozóan a "függetlenséget", a módszertani, etikai és az átláthatóságra vonatkozó normákat. A kódex 1. szakaszának (B) pontja⁴¹ kötelezi a tagszervezeteket arra, hogy az EFCSN-tagságukat tüntessék fel a weboldalukon.

Noha, az EFCSN is "függetlennek" igyekszik deklarálni magát, a kódex elfogadásában számos olyan szervezet is közreműködött, amely az elmúlt években jelentős pénzügyi támogatásban részesült az Open Society Foundations-től. Ilyenek a:

a i) Correctiv, Németország (2020-ban 50,000 $ és 2021-ben 82,933 $ támogatásban részesült az OpenSociety Foundations-tól)^⁴²

ii) a Full Fact, Egyesült Királyság (2017-ben 160,080 $ támogatást folyósított az Open Society Foundations)⁴³

iii) a Georgia's Reforms Associates, Grúzia (2018-ban 89,996 $ értékben folyósított támogatást az Open Society Foundations)⁴⁴

iv) a Media Development Foundation, Grúzia (2019-ben 24,900 $, 2019-ben 25,000 $, 2020-ban 25,000 $, 2021-ben 150,000 $, 2021-ben 25,000 $ értékben folyósított támogatást az Open Society Foundations)⁴⁵

vi) a Verificat, Spanyolország (2019-ben 25,000 $, 2020-ban 75,000 $, 2021-ben 80,000 $ értékben folyósított támogatást az Open Society Foundations)⁴⁶

vii) a VoxUkraine, Ukrajna (2016-ban 140,000 $ értékben folyósított támogatást az Open Society Foundations)⁴⁷ .

A fentiekből jól látszik az EDMO, mint uniós "ernyőszervezet" és az EFCSN, - mint az attól "független" szerepben tetszelgő "szakmai szervezet" – között, valójában igen szoros személyi, szervezeti, finanszírozási és működési összefonódások állnak fent.

II. A nemzetközi "tényellenőrző" hálózatok magyarországi csápjai és azok kapcsolatrendszere

A tényellenőrző NGO-k nemzetközi és európai uniós hálózatainak bemutatását követően, áttekintjük a hazai helyzetet.

Az írásból kiderül, hogy Magyarországról jelenleg kizárólag a Soros-hálózathoz tartozó szervezetek kerültek bevonásra az új uniós médiaszabályozás végrehajtási rendszerébe.

A működésükhöz szükséges jogi kereteken túl, eme hazai NGO-k tevékenységének anyagi alapjait is szinte kizárólag a Soros-hálózat, valamint az EU különböző pályázatai és egyéb "médiaprojektjei" biztosítják.

Mivel, eme szervezetek tevékenysége közvetlenül befolyásolhatja az illetékes uniós szervek Magyarországot érintő egyes döntéseit, a jelenlegi helyzet jelentős gyakorlati kockázatot jelent hazánk számára.

Az EDMO magyarországi tagjai

A következőkben, röviden áttekintésre kerül, hogy kiktől is függnek, a "független" hazai tényellenőrzők.

A magyarországi EDMO hub koordináló szerve a baloldali Political Capital, amit a – Soros György-féle - Open Society Foundations is rendszeresen támogat. Az előbb említett alapítványon túl a NATO és az EB különböző bizottságai is támogatják a Political Capital munkáját.^⁴⁸ (Legutóbb idén októberben dicsekedtek el az ősszel induló, 9 hónapos, 143 ezer EUR-s költségvetésű projektjük uniós támogatásával.^⁴⁹) Ezen felül, a magyar EDMO hub konzorciumi partnerei az Agence France-Presse (AFP); az ePressPack, az Idea Foundation; a Magyar Jeti Zrt. (444.hu baloldali hírportál kiadója); illetve a Mérték Média Monitor – szintén - baloldali média kutatóintézet. ^⁵⁰ (A Mérték Médiaelemző Műhely legfőbb mecénása szintén az Open Society Foundations.^⁵¹) A 444.hu a tartalomfejlesztésben együttműködik^⁵² a – magát "európai filantróp hálózatnak" aposztrofáló - Civitatis-szal, amit pedig szintén támogat az Open Society Foundations.^⁵³ Továbbá – ahogyan arról a későbbiekben még szó lesz - a Political Capital és a Lakmusz.^⁵⁴

Alapvetően nehéz pontosan megállapítani, hogy a magyarországi EDMO hub-on belül mi is a pontos munkamegosztás, de arra következtethetünk, hogy az EDMO biztosítja a márka nevet és a forrásokat a többi operatív tevékenységet viszont már a Lakmusz.hu végzi az EDMO hub zászlója alatt. Érdemes megemlíteni, hogy az EDMO központi Végrehajtó Testületben szerepet kapott az az Erdélyi Péter is, aki a mainap.hu, 444.hu és a nyomtatott MAKRO magazinnál töltött be pozíciókat korábban. Ezenfelül pedig, ő a lakmusz.hu alapítója is.^⁵⁵ Ennek megfelelően, nem csodálkozhatunk, hogy az EDMO, illetve az abban közreműködő szervezetek "szakmai" anyagaiban folyamatosan a jelenlegi magyar kormány ellen fejtenek ki propagandát.^⁵⁶

Az mindenestre megállapítható, hogy összeszokott csapatról van szó.

A Political Capital már régi motorosnak számít a közvélemény befolyásolás területén, a nevével korábban is gyakran találkozhattunk.⁵⁷ A társaság megbízható szövetségese az Open Society-nek és amerikai kormányzati szervekhez is ezer szállal kötődik. "Támogatói", illetve "partnerei" között megtalálhatók olyan szervezetek, mint pl. a NED (National Endowment for Democracy) és a GMF (German Marshall Fund), valamint más külföldi NGO-k, így a Friedrich Ebert Stiftung, Heinrich Böll Stiftung is.

Ezzel kapcsolatban, érdemes kissé kitérni a NED-re és a GMF-re. Emlékezetes ugyanis, hogy a baloldali ellenzék 2022-ben kirobbant, külföldi finanszírozási botránya miatt indult titkosszolgálati vizsgálat megállapításai között a Nemzeti Információs Központ (NIK) nyilvánosságra hozott jelentésében⁵⁸ hangsúlyosan megjelent a két globalista NGO és a Political Capital kapcsolata. A NIK által vizsgált Political Capital bankszámlaforgalmi adatai alapján bevételeinek csaknem fele külföldi eredetű. A külföldi társadalmi szervezetektől érkező támogatások csaknem háromnegyede származik a NED-től és a GMF-től. Érdemes azt is megjegyezni, hogy egyik támogatójukat a NED-et egyes szakértők a CIA hivatalossá tett külföldi megjelenéseként tartják számon. A jelentés rámutatott arra is, hogy a Political Capital aktív szerepet vállal a magyar közvélemény orosz–ukrán háborúval kapcsolatos álláspontjának formálásában, ami egyértelműen külföldi támogatású politikai befolyásolási akciónak tekinthető. A magát függetlennek nevező elemzőcég 2021–22-ben a budapesti amerikai nagykövetségtől is kapott pénzt méghozzá "az orosz befolyás veszélyeinek" kutatására.

A cég másik nagy szponzora Soros György és alapítványa. Csak 2015-ben például több, mint kétszázezer dollár, azaz akkori értéken körülbelül 60 millió forint érkezett az Open Society Foundationstől (OSF) a PC-hez. Az OSF által nyilvánosságra hozott 2015-ös adatok szerint kétszázezer és mellé mintegy hétezer dollárt (60 millió forint) kapott akkor a Political Capital. A kisebb összeg célja egy fiatal szakember foglalkoztatása volt fél évig, a nagyobb pénz azonban az indokolás szerint arra érkezett, hogy növeljék elemzési és érdekvédelmi kapacitásaikat a migrációval, a szélsőjobboldali populizmussal és a választásokkal kapcsolatos kutatási területeken. Ezért nem meglepő, hogy honlapjukon fő támogatóik között tartják számon az OSF-et. A Soros-alapítvány honlapja szerint 2016 és 2022 között nyolc alkalommal, összesen 385 123 dollárt (kb. 134 millió forintot) fizettek a baloldali "szuverenitáscsomagot" író Political Capital számlájára.⁵⁹

A 444.hu-t és a Lakmuszt egyaránt a Magyar Jeti Zrt. adja ki. A Lakmusz saját beszámolója szerint a "kiadó többségi tulajdona fele-fele részben Kardos Gábor vezérigazgató és Uj Péter 444 főszerkesztő kezében van". Rajtuk kívül 28 százalékos, kisebbségi tulajdonrésze van a Digital News Ventures (DNV)⁶⁰ nevű tőkealapnak, aminek Media Development Investment Fund (MDIF) non-profit tőkebefektetési alap a tulajdonosa. Az MDIF egyik alapítója az Open Society Foundations⁶¹ , továbbá jelentős pénzügyi és személyi átfedések is megfigyelhetők a két szervezet között.

Az MDIF csak 2021-ben és 2022-ben évenként 4 millió 650 ezer dollárnyi (összesen tehát ebben a két évben 9 millió 300 ezer dollár) "általános támogatást" kapott az Open Society-től. Ez az összeg – mai árfolyamon – körülbelül 3 milliárd 208 millió 500 ezer forintnak felel meg. Ezen felül például 2016-ban 10 millió dollárt kapott az MDIF "működési támogatásra" (, ami kb. 3 milliárd 450 millió forint)⁶² . Látható tehát, hogy az MDIF az egyik legfontosabb eleme a Soros-hálózatnak.

A személyi átfedések tekintetében fontos kiemelni Marie Nemcova-t és Valer Kot-ot. Marie Nemcova a Magyar Jeti Zrt. igazgatósági tagja⁶³ , aki az MDIF operatív igazgatója (Chief Operating Officer) is egyben⁶⁴ , illetve 1994 és 1998 között a prágai Open Society programigazgatója volt. Szintén a Magyar Jeti Zrt. igazgatósági tagja Valer Kot, az MDIF vezető médiatanácsadója.

A Magyar Jeti Zrt. bevétele 2022-ben 1.268 milliárd forint volt. Ez a kiadó összes kiadványának és tevékenységének együttes bevételi összege. A Magyar Jeti Zrt. 2022-es bevételében 5 százalékot önmagában meghaladó forrás a Sales Contact Kft. - Adaptiv Media, a 444 és a Qubit weboldal reklám felületeit értékesítő sales house. ⁶⁵ (A Magyar Jeti egyébiránt jelentős támogatásokat kap olyan piaci szereplőtől is, mint pl. a Google. 2017 és 2019 között pl. háromszor kaptak díjazást a Google "Digital News Initiative Innovations" nevű pályázatán, amely sorozat a 2021-es évben is folytatódott.⁶⁶ )

A 2023-as üzleti évben – a fentieken túl – olyan további külföldi donorokkal is találkozhatunk a cég támogatói között, mint a – szintén az a Soros-féle hálózat által támogatott Network of European Foundations⁶⁷ , a csehországi balliberális Free Press for Eastern Europe⁶⁸ , amely "független-objektív kutatási tevékenységeit"⁶⁹ első sorban Kelet-közép Európára koncentrálja, vagy éppen a Facebook, a Google, illetve az OSF által egyaránt támogatott, globálisan tevékenykedő Internews⁷⁰ .

Ami pedig a Lakmusz munkatársait illeti, a V4NA Nemzetközi Hírügynökség cikke⁷¹ felidézte, hogy a szerkesztőség tagjai is az Open Society környékéről jövő emberek. A főszerkesztő, Zöldi Blanka a szintén baloldali irányultságú Direkt 36-tól érkezett a Lakmusz élére, de régi szereplő ebben a világban, hiszen évekkel ezelőtt a szintén Soros-féle TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) "ügyfélként" hivatkozott a főszerkesztőre⁷² . Német Szilvi médiakutató, 2019-től az ELTE Film-, média- és kultúraelméleti doktori programjának hallgatója. 2018-2020 között a CEU Visual Studies Platformján dolgozott, tehát ő is több szálon is be van kötve a Soros-hálózathoz. Neuberger Eszter pedig írt cikkeket a hvg.hu, a 2019 végén megszűnt Abcúg és a 444 felületeire is. Ő másképp is kapcsolódik a hazai hálózathoz, hiszen a CEU-ra járt, ahol Kisebbségpolitika / Nationalism Studies (MA) szakát végezte el. Teczár Szilárd a Hallgatói Hálózatnak, a szintén Soros-támogatott, diákmozgalomnak volt az egyik vezéralakja a 2010-es évek elején, majd azzal szerzett kétes hírnevet magának, hogy eljárást indított az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál a Doboz nevű szórakozóhely intézkedése ellen, mert a lányok ingyen, a fiúk viszont 1000 forintért mehettek be. Teczár nemrégiben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az EU Observeren panaszkodott azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság miért utalta a Magyarországnak járó EU-s pénzek egy részét⁷³ .

A hazai 444-Lakmusz esetében megjegyzendő, hogy az 2023.december 18-án kapta meg az EFCSN akkreditációját. Nem világos azonban, hogy milyen és kitől is származó felhatalmazása van az EFCSN-nek, hogy – úgymond - "akkreditálja" a tényellenőrző szervezeteket, illetve, hogy tulajdonképpen milyen következménye van az "akkreditációnak".⁷⁴ ) Ennek valószínűleg az a jelentősége, hogy egy adott tagállam médiaképét sokkalta inkább eme szervezetek "szakvéleménye" fogja meghatározni, mint a hivatalos tagállami szervek által készített tanulmányok. (Magyarország esetében ezt a feladatot a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság látja el). Továbbá eme szervezetek jelentései alapján fogják a dezinformáció, a "kormányzati propaganda" és a "gyűlöletbeszéd" ellenes további jogi aktusokat megalkotni és a vonatkozó – szankciós célú - eljárásokat lefolytatni uniós szinten.

Amennyiben pedig a hazai "tényellenőrző csapat" harmadik jelentős szereplőjének, a Mérték Médiaelemző Műhelynek a finanszírozási hátterét nézzük, esetükben is a már jól ismert donorokkal találkozhatunk. Mivel ez a társaság hivatalos "lobbiszervezetként" szerepel az EU nyilvántartásában, így nekik is nyilvánosan be kellett vallaniuk a bevételi forrásaikat. Ebből pedig az derült ki⁷⁵ , hogy a korábbiakban már többször említett, National Endowment for Democracy (NED) nevű, amerikai külügyhöz – illetve több forrás szerint is közvetve az amerikai hírszerzéshez - köthető szervezet, az EU Horizon Programja és a Soros-féle Open Society Foundation együtt adják össze a Mérték Médiaelemző finanszírozását.

Amennyiben a működésüket tekintjük, láthatjuk, hogy meghálálják a támogatást. A legfrissebb példa erre a júliusban megjelent 2024-es EU "jogállamisági jelentés" Magyarországról⁷⁶ . Ennek a hazai médiaviszonyokkal foglalkozó III. fejezete, döntő részben az EU által finanszírozott, az Európai Egyetemi Intézet "Médiapluralizmus és Médiaszabadság Központja" által megrendelt "2024-es Médiapluralizmus Monitor" címet viselő anyag⁷⁷ megállapításain alapultak. Ezt a dokumentumot – Magyarország tekintetében – pedig a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársai állították össze. Eme iromány ideológiai alapon teljes mértékben elfogult tartalmának és minden tudományosságot és szakszerűséget nélkülöző módszertanának a bemutatása külön elemzést igényelne, azonban érdemes már itt is idézni azt a részt belőle, amely azt "elemzi", hogy – szerintük – mi is "igazolja" a "magyar jetis-444-es-lakmuszos kollégáik "függetlenségét":

"Megemlíthetjük azt is, hogy két független hírmédium kiadója (a 444.hu-t kiadó Magyar Jeti Zrt. és a Magyar Narancs) részben a Media Development Investment Fund (MDIF) tulajdonában van, amelyet a közbeszédben [sic!] Soros György befektetőhöz kötnek. Ezzel szemben meg kell említeni, hogy Soros már nem vesz részt az általa alapított szervezetek működésében, és ezek nem is irányítják az MDIF-et – ezek csupán két adományozó a sok közül, akik e szervezet mögött állnak."

Mindösszesen ezzel a két mondattal intézték el a "csapattársaik" – általunk a fentiekben bemutatott - finanszírozásának és "függetlenségének" kérdését.

Az EDMO projekt keretén belül, 2023. okt. 11-12. között, az EDMO támogatásával és közreműködésével, a Political Capital, a CEU és a Fővárosi Önkormányzat kooperációjában – ismert nyugat-európai baloldali politikusok (pl. uniós parlamenti képviselők) és más e körbe tartozó "megmondóemberek" vendégszereplésével - megrendezésre került hazánkban egy "Budapest Fórum – 2023" elnevezésű konferencia, amelyen a résztvevők a hazai médiarendszernek a – véleményük szerinti – "kormánypárti túlsúlyáról", valamint a magyar kormányzati kommunikáció tömegbefolyásoló, illetve "dezinformációs" hatásainak a veszélyeiről értekeztek.^⁷⁸ Az esemény támogatói között szintén a fenti szervezeteket, illetve a CEU-t találhattuk meg.

(A dezinformáció elleni küzdelmet természetesen szélesebb kontextusba is helyezi az Unió, amikor a 2024-es EU parlamenti választásokra leselkedő kockázatokat hangsúlyozta. Az Európai Parlament pl. nyári sajtóközleményében osztotta meg az aggodalmait, hogy milyen veszélyek mutatkoznak a választások tisztaságára^⁷⁹. Arra számítottak, hogy meg fog növekedni a befolyásolási kísérlet ("interference") és az "információ-manipuláció" a választásokhoz közeledve. Továbbá a megrendelésre történő dezinformációs műveletektől is tartottak a választások megzavarása céljából. Azon nem lepődhetünk meg, hogy az EP szerint az ebben érdekelt felek első sorban Oroszország és Kína.

Az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság (Special Committee on Foreign Interference in all Democratic Processes in the European Union, including Disinformation – "INGE") egy jelentést is kiadott ezzel kapcsolatban.^⁸⁰ A legmagasabb kockázat az online platformok esetében áll fenn, így a kritikus infrastruktúra védelme kardinálissá válik. Ezen felül pedig, még komoly kockázatot jelentenek a választások manuális befolyásolásai, a politikai tevékenységek rejtett finanszírozása harmadik országok által és a kibertámadások is.)

Az EU a vonatkozó "szabályozás" megalkotásán kívül, különböző koordinációs tevékenységekkel és – nem utolsó sorban – jelentős anyagi források biztosításával is "harcol a dezinformációval szemben". Ennek megfelelően az Európai Bizottság körülbelül 1 millió 440 ezer eurót, azaz 547 millió forintot juttatott a magyarországi EDMO hub létrehozására. A magyarországi szervezetek (, azaz, a már említett Political Capital, Magyar Jeti Zrt., Mérték Médiaelemző Műhely, valamint az Idea Alapítvány) 1 millió 14 ezer eurót, azaz 385 millió forintot kaptak, míg a francia "partnereik" a fennmaradó, körülbelül 426 ezer eurót kapták meg.⁸¹ )

Azonban, nem csak ez az egyetlen támogatási projektje az Uniónak ebben a témában. Pl. 2023. október 19-én arról értesítette sajtóközleményében az Európai Bizottság a közvéleményt, hogy új pályázati felhívást tett közzé.^⁸² A pályázat keretösszege 850 000 euró, ami átszámítva kb. 324 895 500 forint. A pályázat célja, hogy az Európai Unió területén tényellenőrző szervezetek működését támogassák különös tekintettel a dezinformáció azonosítására és megcáfolására.

A Bizottság indokolása szerint, az Unió elsődleges céljai között tartja számon a megbízható és biztonságos digitális világ kialakítását. A jelenlegi krízisek folyamán (orosz-ukrán, izraeli-palesztin háború, illetve a közelmúlt-béli COVID-19 járvány) a tényellenőrzők a digitális közeg integráns elemeivé váltak azáltal, hogy elemezték az információk hitelességét bizonyítékok és tények alapján. A pályázat a tényellenőrző szervezeteket a gyors és hatékony "tényellenőrzés érdekében" támogatja.

A pályázat fő célja, hogy az uniós állampolgárok könnyen elérhető hiteles információkhoz juthassanak. A pályázat kiírója továbbá azt is reméli, hogy az EDMO, illetve a másik legjelentősebb európai tényellenőrzési "szakmai szervezet", a - későbbiekben bemutatásra kerülő - ún. "Európai Tényellenőrzők Követelményi Hálózatának" (European Fact-Checking Standards Network – EFCSN)^⁸³ tevekénységét szélesebb körben ismertté tudja tenni Európa szerte.^⁸⁴

A pályázatban részt vehetnek tényellenőrző szervezetek, egyetemi intézmények, civil szereplők, stb. (A pályázati határidő 2023.12.15. volt és a pályázatot megnyerő szervezetek 2024.04.01-ével – azaz még az uniós választások előtt - kötelesek voltak megkezdeni a tevekénységüket.)

Azt a fentiekben már jeleztük, hogy a Political Capital vezette konzorcium (, amelynek tagja a már többször említett Lakmusz és a Mérték Médiaelemző Műhely is), "természetesen" szintén eme, a European Media and Information Fund (Európai Média és Információs Alap – EMIF) által támogatott projektek nyertesei között van.

A Political Capital-féle projekt 2023 októberében indult és 9 hónapig tart. A kutatás célja, hogy bemutassa, hogyan történik a fizetett dezinformáció és hogy a közösségimédia-platformok ezzel összefüggésben milyen haszonra tesznek szert. A kutatás fő fókuszában a 2024-es magyarországi önkormányzati és Európa Parlamenti választások voltak. Amint arra már utaltunk, a projektre 143 ezer euró, vagyis körülbelül 55 millió forint állt az említett hazai szervezetek rendelkezésére.

A fentiek alapján azon már nem is lepődhetünk meg, hogy a pályázat részletes feltételeit ismertető kiírás bizonyos magyarországi szerveket kitiltott a részvétel alól.^⁸⁵ A felhívást részletesen tárgyaló dokumentum alapján megtudhatjuk, hogy az EU 2022/2506 végrehajtási határozatának^⁸⁶ (továbbiakban végrehajtási határozat) d) pontja alapján "az uniós támogatás közérdekű vagyonkezelő alapítványok általi felhasználása átláthatóságának biztosítása" érdekében meghatározott intézmények nem részesülhetnek semmiféle támogatásban. (Eme magyarországi közérdekű alapítványok megalapítását a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló, 2021. évi IX. törvény rendelte el.)

A végrehajtási határozatban azt az észrevételt tették, hogy bár a fenti hazai jogszabály 2022-es módosítása olyan módosításokat vezetett be, amelyek a közbeszerzésre és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok hatályát kiterjesztették a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra is, azonban "a szabályozási keret – a Bizottság többszöri kérése ellenére – még mindig nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők, köztük az Országgyűlés és a magyar autonóm szervek politikai felsővezetői bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe". Ezen túlmenően Magyarország 2022. november 1-jétől újra bevezette azt a lehetőséget (az általános tilalom alóli kivételként), hogy a politikai felsővezetők más, javadalmazással járó tisztséget is betölthessenek, többek között a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben. A Tanács úgy véli, hogy ezen okok miatt, "a szabályozási keret gyengeségei az új jogalkotási fejleményekkel együtt súlyosbítják a korrekciós intézkedése által kezelni hivatott esetleges összeférhetetlenséget, és ezért nem tekinti azt alkalmasnak a Bizottság által eredetileg felvetett aggályok eloszlatására."^⁸⁷

Az új uniós "hálózati rendszer" lényegének és kockázatainak összefoglalása

A fentiekben bemutatott hálózatot összefoglalóan úgy jellemezhetjük, hogy ezek az "önszabályozási" mechanizmusok, illetve az EDMO, EFCSN valamint azok - tagállamokba beépült - "kapcsolt részei" természetesen nem önálló, párhuzamos, "szakmai", "alulról építkező", "civil" alternatívái, vagy "kiegészítői" az EU "hivatalos" – pl. a dezinformációs tárgykörre vonatkozó - jogi szabályozási, illetve végrehajtási intézményrendszerének, hanem gyakorlatilag annak már integráns részeit képezik.

A vonatkozó, hatályos EU jog által a "dezinformáció elleni küzdelem" érdekében felállított új, "hibrid" rendszer – némileg leegyszerűsítve – tehát pl. a következőképpen néz ki:

A "dezinformáció" (, mint "társadalmi kockázat") elleni fellépés – közösségi szintű - kötelezettségét immáron kötelezően előírja az uniós jog.

A fellépés elsődleges eszköze – az eredetileg – az érintett kommunikációs szolgáltató vállalkozások által létrehozott – de iure "önkéntes", de facto "kötelező" magatartási kódexek, illetve egyéb "önszabályozási rendszerek". Eme "önszabályozási", vagy "magatartási" kódexekbe de facto kötelező bevonni a médiatartalmakkal – különböző aspektusokból foglalkozó – magukat "civil"-nek láttatni kívánó "szakmai szervezeteket", amely a "szakértői" tevékenységet látják el olyan kérdésekben, hogy pl. mi minősül "gyűlöletkeltő" tartalomnak, vagy "álhírnek".

Az "önszabályozási kódexek" tartalmának - és így pl. a "dezinformáció" (jogi)fogalmának, a "dezinformáció-azonosítás módszertanának" – meghatározását az új uniós szabályozás így tehát már nem bízza kizárólag az érintett felekre, hanem azokat – jogi úton - "kiszervezi" (a DSA-ban, illetve annak magyarázatában is számtalanszor említett) "külső szereplők" számára.

Az ilyen "független szereplőket", azaz a különböző "szakértői testületeket", magukat "civil szervezeteknek nevező NGO-kat", "megbízható bejelentőket", "érdekképviseleteket", "tudományos kutatóintézeteket", egyetemeket, stb., eme tevékenységükben az EU különböző módokon (pl. pályázatok útján) anyagilag is bőkezűen támogatja (, a mögöttük álló globalista érdekcsoportok szintén jelentős anyagi támogatása mellett).

A dezinformációs tárgykörben pl. az EDMO, EFCSN és más hasonló szervezetek azok a "külsős" közreműködő szervek, amelyek "becsatornázzák" az EU hivatalos szerveinek (estünkben első sorban a Bizottságnak) az eljárásába az érdemi "szakkérdésekben" valójában döntő "szakvéleményeket", illetve koordinálják a hálózat működését.

A fenti uniós koordinációs / ernyőszervezeteknek Magyarországról jelenleg kizárólag olyan résztvevői vannak, amelyek mindannyian az USA-ból fizetett globalista hálózatnak a tagjai.

Az EU Bizottsága pedig alapvetően eme baloldali-globalista "szakvélemények" alapján fog jogilag eljárni a gyűlöletkeltőnek minősített és – főleg - a dezinformáció-ellenes szabályok valós, vagy vélt megsértőivel szemben.

A fentiek, potenciálisan azt eredményezhetik, hogy a jövőben – az amúgy is fokozottan célba vett - Magyarország tekintetében kizárólag ebbe az uniós eljárási rendbe belépett – a fentiekben bemutatott – baloldali-globalista magukat "civil"-nek mondó, "tényellenőrző", "tartalomminősítő", stb. szervezetek részéről érkeznek majd "hivatalos szakvélemények" eme témakörökben. Az EU Bizottsága pedig – mint a DSA végrehajtásáért alapvetően felelős uniós szerv – eme baloldali-globalista NGO-k "szakmai közreműködése" alapján fogja különböző szankcióval sújtani a – nem az európai fősodor kötelező narratíváit visszhangzó - hazai (média) szolgáltatókat, illetve akár a magyar államot is, ha éppen majd az lesz a vád, hogy "Magyarország nem tesz meg mindent a (pl. orosz, vagy kínai) dezinformáció visszaszorításáért, sőt még támogatja is azt".