Hogyan állapítható meg, mennyire szegény egy ország?

Magyarország továbbra is jól, az európai átlag alatt teljesít a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztettségnek kitettek arányát bemutató statisztikában.
Hazánk olyan országokat előz meg az Eurostat adatai szerint, mint Németország vagy Franciaország, a sor végén pedig Bulgária és Románia kullog.
Bár a lakossági fogyasztás továbbra is alacsony, a lakosság bruttó rendelkezésre álló jövedelme együtt mozog a V4-es országokkal. 2010 és 2023 között 52,9%-kal nőtt a magyar háztartások jövedelmének vásárlóereje.
Vagyis nem szegényebbek a magyar háztartások, mint régiós társaik, egyszerűen másképp strukturálják a kiadásaikat.

Az Eurostat közzétette¹ az egy főre jutó tényleges fogyasztást (AIC) mérő adatsorát, amelyből kiderült, ebben a mutatóban Magyarország nem áll jól. A sajtó egy része² ezt úgy értelmezte,³ Magyarország az Európai Unió „legszegényebb” tagállama lett. Tették ezt annak ellenére, hogy az általuk hivatkozott mutató semmilyen irányból sem mér szegénységet, arra ugyanis konkrét mérőszám is létezik, a szegénységi kockázat rátája. De a jólét szintjét sem ez, hanem a rendelkezésre álló jövedelem mutatói jellemzik. E két mérőszámban Magyarország az Európai Unió jól teljesítő országai közé tartozik.

Szegénységi ráta

Kezdjük a szegénység mérésének legkézenfekvőbb mutatójával, a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztődésnek kitettek arányával. Az Eurostat nemrég tette közzé⁴ erre vonatkozóan a legfrissebb számait, amelyek immár a 2024-es állapotokat mutatják. Ebből kiderül, Magyarország az Unió középmezőnyében van, megelőzve olyan országokat, mint Németország vagy Franciaország.

Az Eurostat szerint Magyarországon még az uniós átlagot sem éri el a szegénység vagy társadalmi kirekesztődésnek kitettek aránya.

Rendelkezésre álló jövedelem

A szegénységnek kitettek száma tehát relatíve alacsony uniós összehasonlításban, de ez még nem mond sokat arról, hogy a háztartásoknak valóban mennyi pénzük van.

Ennek megállapítására szolgál mérőszámként a rendelkezésre álló jövedelem, amely azt mutatja meg, mekkora anyagi mozgástere van egy háztartásnak fogyasztásra vagy megtakarításra.

Hegedűs Tamás, a Századvég vezető makrogazdasági elemzője éppen nemrég írt arról a Világgazdaságban, hogy az OECD legfrissebb adatai alapján Magyarország ebben a tekintetben nemzetközi összevetésben is kiemelkedően teljesített: 2010 után jelentős fordulat következett be a jövedelmek alakulásában.⁵

A 2010 utáni időszakban a gazdasági teljesítmény inkluzívvá, azaz széles társadalmi rétegek számára is érzékelhetővé vált. Az OECD által mért egyik legátfogóbb mutató, a nettó korrigált egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem (NADI) reálértékének alakulása alapján 2010 és 2023 között 52,9%-kal nőtt a magyar háztartások jövedelmének vásárlóereje, miközben a 2002–2010 közötti időszakban ez mindössze 7,7% volt. Éves átlagos növekedést tekintve ez több mint három és félszeres különbséget jelent: 0,9%-ról 3,3%-ra nőtt az ütem.

Különösen szembetűnő az előrelépés nemzetközi összehasonlításban. Az OECD azon 28 tagországából, amelyekről a vizsgált időszakban adatokkal rendelkezünk, Magyarország a 2002–2010-es időszakban csupán a 25. helyen állt a jövedelemnövekedés rangsorában, míg a 2010–2023 közötti időszakban az első helyre került, megelőzve az összes többi országot.

A változás mögött jól azonosítható gazdasági és társadalompolitikai tényezők állnak. A foglalkoztatás az elmúlt években rekordokat döntött, és a reálkeresetek is jelentősen nőttek. A munkaerőpiaci kereslet oldalán a növekvő létszám és a bérszínvonal együttesen mintegy megduplázták a reálkereset-tömeg vásárlóértékét. Ezt egészítik ki célzott szociális támogatások, mint a gyermeknevelés utáni adójóváírás és a lakossági energiaárakat mérséklő rezsivédelem, amelyek szintén növelik a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét.

Különösen figyelemre méltó, hogy 2016-tól a jövedelmek növekedési üteme meghaladta a GDP növekedésének ütemét is – ez a jelenség egyértelműen azt mutatja, hogy nem pusztán növekvő gazdasági teljesítményről beszélhetünk, hanem arról is, hogy annak eredményei egyre jobban hasznosulnak a lakosság életszínvonalának emelésében.

Kijelenthető, hogy Magyarország gazdasági pályája 2010 után nemcsak növekedési, hanem jóléti fordulatot is jelentett, és az OECD adatai szerint a magyar modell ma már nemzetközi összevetésben is az inkluzív növekedés sikeres példájának tekinthető.

Összességében tehát elmondható, hogy az elkölthető jövedelem terén hatalmas utat tett meg a magyar gazdaság, és ennek megfelelően ebben a mutatóban sem áll utolsó helyen, az OECD európai tagállamai közül megelőzzük Szlovákiát, Lettországot, Görögországot és Észtországot, a korrigált rendelkezésre álló jövedelmek terén pedig – amelyben megjelenik a családi adókedvezmény hatása is – Lengyelországot is.

Az OECD-nek ugyan nem tagjai, de az Eurostat adataiból kiderül, hogy rajtuk kívül még Horvátországot, Romániát és Bulgáriát is, tehát összesen nyolc országot az EU tagjai közül.

Mindezek alapján egyértelmű, hogy csupán a fogyasztás alapján nem meghatározható, hogy egy ország lakossága szegény-e. Magyarország mind a háztartások elkölthető jövedelmének tekintetében, mind a szegénység elleni küzdelemben jelentős előrelépést tett,⁶ és ezekben a mutatókban mára számos uniós tagállamot előz. Vagyis messzemenőkig nem igaz, hogy Magyarország lenne az Európai Unió legszegényebb tagállama.