A VIZSGÁLT ÁLLÍTÁS

Nem járnának rosszul a magyar autósok az orosz olajimport megszűnésével"

Forrás: G7 | 2025. június 18.

A VIZSGÁLAT EREDMÉNYE

Az állítás hamis. Szijjártó Péter külügyminiszter szerint ez a lépés 800 milliárd forintos többletterhet is jelenthetne Magyarországnak. Ráadásul a Horvátországból érkező Adria-kőolajvezeték maradna az egyetlen importútvonal, ami monopolhelyzetbe hozná a horvát felet. A tranzitdíjak már most is az uniós átlag többszörösére emelkedtek.

Forrás: G7 | 2025. június 18.

Tényleg fel se tűnne, ha már nem lenne orosz olaj?

A G7 nevű gazdasági szaklap hosszas elemzést tett közzé az üzemanyag árak lehetséges jövőbeni változásáról, amelyben a szerző amellett érvel, hogy az Európai Unió legújabb Oroszország elleni szankciós csomagja, amely immáron Magyarországra és Szlovákiára nézve is megtiltaná a vezetékes orosz olaj importját, valójában nem jelentene anyagi terhet a magyar autósokra nézve.¹

De miről van szó pontosan? Új lendületet kapott az Európai Unió energiapiaci átalakítása, miután a tagállamok miniszterei ismét tárgyaltak a 2022-ben elfogadott REPowerEU ütemterv végrehajtásáról. A cél, amit már a 2022. márciusi Európai Tanács-ülésen is rögzítettek, továbbra is egyértelmű: Európa mihamarabb szabadulni akar az orosz energiafüggőségtől, különös tekintettel a gáz-, olaj- és szénimportra.

Az Európai Bizottság hamarosan új javaslatot tesz a végrehajtás következő lépéseire, amelyet a testület energiaügyi biztosa, Dan Jørgensen ismertet majd. A biztos szerint az EU egységes abban, hogy Oroszország ne használhassa fel fegyverként az energiaszektort, és ne finanszírozhassa közvetetten a háborút.

A magyar álláspont továbbra is elutasító. Szijjártó Péter külügyminiszter szerint a terv akár 800 milliárd forintos többletterhet is jelenthetne Magyarországnak, ami többszörösére emelné a lakossági rezsiköltségeket. A miniszter úgy véli, hogy az EU politikai kérdést csinál a fizikai adottságokból: egy szárazföldi ország, mint Magyarország, nem tudja ugyanazokat a megoldásokat alkalmazni, mint például a tengeri kikötőkkel rendelkező tagállamok.

Magyarország szerint a tervezett intézkedések súlyos károkat okoznának a hazai energiarendszerben, különösen az orosz olajtól való leválás miatt. Szijjártó hangsúlyozta: a Horvátországból érkező Adria-vezeték maradna az egyetlen importútvonal, ami monopolhelyzetbe hozná a horvát felet. A tranzitdíjak már most is az uniós átlag többszörösére emelkedtek.²

Mindez azt jelenti, hogy az uniós tervek szerint Magyarország egyetlen olajvásárlási útvonala az Adria-vezeték lenne, amely monopol helyzetbe hozná az azt üzemeltető JANAF olajvállalatot. Így az tulajdonképpen bármilyen árat megszabhatna a szolgáltatás fenntartására. További probléma, hogy a vezeték kapacitása kisebb, mint a magyar, cseh és szlovák igény együttes mértéke.³ Egyszerűbben szólva, az adriai vezetéken fizikai képtelenség annyi olajat szállítani, amennyire szükség lenne, ha leállna az orosz olajszállítás.

Tehát röviden:

Az Európai Unió olyan javaslatcsomagot állít össze, ami Magyarországot elvágná az olcsó orosz olaj importjától.
További plusz forrásokat (vagy legalább a hazánknak járó uniós forrásokat) ehhez nem biztosít Brüsszel.
A kormányzati becslések szerint a teljes energetikai rendszernek ez 800 milliárdos töbletterhet jelentene.

A G7 cikke szerint azonban ez nem lenne érezhető az energiaárakban, mivel a kormány az extraprofitadón keresztül eddig is olyan hasznot realizált, amelynek a fogyasztókra terhelésével a benzinkutakon a szomszédos országok árszínvonalával megegyező áron tankolhattunk. Vagyis érvelésük szerint ha Magyarország orosz helyett "nyugati" (erről később) forrásokból szerzi be olajszükségletét, akkor érezhetően nem fog emelkedni az üzemanyagár, hiszen legfeljebb az állam veszíti el az olcsó orosz olajból származó extraprofitját.

Ennek a kijelentésnek két nagyon fontos olvasata van:

egyfelől cáfolja azokat a gazdasági cikkeket, amelyek arról írtak, hogy az orosz olaj nem olcsóbb, mint a nyugat-európai beszerzési útvonalakról származó⁴
másfelől az, hogy a cikkből kimarad az a kitétel, miszerint az extraprofitadóból származó bevételek a rezsivédelmi alapba kerülnek.⁵

Utóbbi azt jelenti, hogy a kormányzat energetikai kiadások terén nem külön zsebeket rendel az egyes energiahordozók mellé, hanem az energiamix komplex finanszírozási rendszerét egyensúlyozva igyekszik az európai viszonylatban kiemelkedően alacsony lakossági villany- és gázárakat⁶ fenntartani. Ehhez kell hozzátenni, hogy az így monopol helyzetbe kerülő adriai vezetéket üzemeltető JANAF tulajdonképpen akármekkora tranzitdíjat megállapíthat, amely direkt módon járulhat hozzá az üzemanyagok árainak emelkedéséhez.

A Szijjártó Péter által hivatkozott 800 milliárd forintos összeg egyébként már 2022-ben elhangzott, Nagy Márton, akkori gazdaságfejlesztési miniszter ekkora összegre becsülte az üzemanyagok után beszedett extraprofitadó mértékét, amelyet az akkor létrehozott rezsivédelmi alapba terelt át a kormányzat.⁷

Vagyis a valóság a G7 állításával szemben az, hogy az orosz olaj importjának tilalmával nemcsak az üzemanyagárak emelkedhetnek, hanem még a rezsivédelem finanszírozása is veszélybe kerülhet.

Nem nyugatról származik a "nyugati" olaj

A G7 cikke arról is ír, hogy az általuk használt adatokból "jól látható, hogy más már nem is vett érdemben orosz olajat tavaly a Molon kívül". Helyette jórészt Törökországból és Indiából oldották meg a nyugati országok az olajszükségleteiket. Csakhogy tulajdonképpen ez is orosz olaj.

A Tényellenőr korábbi cikkében⁸ arról írt, az Oroszországgal szembeni, energiahordozókat sújtó szankciók ellenére, még a Politico szerint is 2 milliárd dollár értékben vásároltak orosz olajból előállított üzemanyagot 2024 első felében az Ukrajnával szövetséges országok.

Az is kiderült, hogy három török finomítóból származnak ezek a feldolgozott (benzin, gázolaj és egyéb) termékek.
Az azerbajdzsáni Star Aegean 98 százalékban az orosz nyersolajtól függ, készleteinek mintegy 73 százalékát az orosz energiaóriás, a Lukoil adja, amelyet az Egyesült Államok szankcionált. Ennek ellenére a finomítóból tízből kilenc hordó Ukrajnát támogató nyugati szövetségesekhez kerül.
Az orosz nyersolaj indiai behozatala tavaly májusban elérte a 69 millió hordót, ami csaknem tízszeresére nőtt 2021 azonos időszakához képest, mielőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát – és több mint kétszer annyi, mint a 2023. májusában vásárolt 31 millió hordó.

És bár a G7 cikke arról is ír, hogy Oroszországnak kevesebb bevétele van az ilyen módon importált orosz olajból, az Eurostat adatai ezt is cáfolják. Miközben az Európai Unió üzemanyagimportja minimálisan növekedett csupán 2021 óta volumenét tekintve, a költségoldalon 40 milliárd euróról 60 milliárdra, vagyis másfélszeresére nőtt a teljes importköltsége a közösségnek.⁹

Bár az valóban nem ismert, hogy ebből a másfélszeres árnövekvésből pontosan mennyit profitáltak az orosz olajkitermelők, a jelentősen dráguló importnak csak két oka lehet:

vagy a valóban nyugatról (Norvégia, USA) származó olajtermékek elképesztően magas ára emeli meg az importköltségeket,
vagy a közvetítőkön keresztül beszerzett orosz olaj ára is jelentősen emelkedett a közvetlen import árához képest, ami azt feltételezi, hogy Oroszország továbbra is "pénzénél van".

Tulajdonképpen bármelyik verzió az igaz, az azt jelenti, hogy az Európai Unió az orosz energiahordozók teljes tilalmával jelentős üzemanyagár növekedést fog generálni saját piacán. Ebből következően tehát hamis az állítás, miszerint az orosz olaj importjának tilalma nem csapódna le az üzemanyagárakban.