Ugyanúgy kampányolnak a baloldali közvéleménykutatók Magyar Péternek, mint Márki-Zay Péternek kampányoltak

Ahogy a 2022-es, úgy a 2026-os országgyűlési választások kampányidőszakának is aktív formálói lettek a baloldali közvélemény-kutatók és a liberális sajtó.
A kutatóintézetek stratégiája közös vonásokat mutat Magyar Péter és Márki-Zay Péter esetén.
Mindkét jelöltet hátukra vették a baloldali közvélemény-kutatók és a liberális médiumok, amelyek folyamatosan igyekeznek a győzelem reális esélyét közvetíteni a választók felé.
Ugyanakkor míg Márki-Zay esetében a kormányfő kihívójának személyes népszerűségét igyekeztek igazolni, addig Magyar Péter ehhez a szerephez túlságosan megosztónak bizonyult, így a Tisza Párt került a népszerűségi verseny középpontjába.
Mindemellett különösen érdekes, hogy a pártot elindító Magyar Péter népszerűsége nagyságrendekkel elmarad már most a később rendkívül népszerűtlennek bizonyuló Márki-Zay Péter 2021 végi kedveltségétől.

Egy évvel a választások előtt már körvonalazódik a kampányidőszak, amely úgy tűnik, nem változott jelentősen négy év alatt. A jobboldali elemzőközpontok továbbra is stabil kormánypárti előnyt mértek¹ az elmúlt hónapokban,² ahogy tették ezt 2023-ban is.³

A baloldali közvélemény-kutatók 2021-ben ellenzéki győzelmet ,⁴ valamint Márki-Zay Péter jelentős népszerűségi főlényét mérték.⁵ Magyar Péter kapcsán az elmúlt időszakban ugyanazt a narratíva építést tapasztalhatjuk, mint Márki-Zay Péter esetében. Ebben pedig a balliberális sajtó főszerepet játszott, és játszik most is.

Kritika nélkül a végsőkig

Egyértelműen stratégiai jelöltépítés zajlik a baloldali sajtóban, ennek módszertana pedig jelentős hasonlóságot mutat Márki-Zay Péter 2022-es választási kampányával. Van azonban egy jelentős különbség is, amelyre később még visszatérünk.

2020 március 12-én a HVG felületén megjelent a Medián mérése, amelynek kiemelt megállapítása, hogy Márki-Zay Péter a legnépszerűbb politikus - az ellenzéki oldalon.⁶ Azt azonban már csak mellékesen közli a lap, hogy az idézett mérés szerint három kormánypárti politikus is népszerűbb, mint a későbbi ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Az akkor még csupán hódmezővásárhelyi polgármesterként tevékenykedő Márki-Zay Péter országos státuszba emelése akkor még érthetetlen döntésnek tűnt, a későbbi események ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy személyes népszerűségének hangsúlyozása kifejezett kampánytechnikai eszközzé vált 2022-ben.

Érdemes megjegyezni, hogy erre a személyes népszerűségre hivatkozva utasította maga mögé a visszalépési tárgyalások során az akkor még parlamenti frakcióval rendelkező Párbeszéd által támogatott Karácsony Gergelyt a párt nélküli Márki-Zay Péter.⁷ Ennek a- mint később kiderült, pusztán vélt- népszerűségnek a hangoztatásába aztán a baloldali elemzőközpontok és az ellenzéki média is beszállt.

A pártszimpátiával kapcsolatos mérések már 2021 szeptemberében berobbantak: a Republikon Intézet a Pest 05. országos egyéni választókerületben (OEVK-ban) már ekkor megmérte, hogy a biztos pártválasztók körében 3 százalékpontos előnyben lenne az akkor még jórészt csak hipotetikusan létező ellenzéki összefogás. Igaz ebben a mérésben még nem jelent meg a fideszes jelölt.⁸ A végeredmény ismert: győzelem helyett 4 százalékpontos vereséget szenvedett Dorosz Dávid Tuzson Bencével szemben.⁹

Innentől kezdve a realitásoktól egyre messzebbre rugaszkodott a baloldali sajtó kommunikációja.

A Republikon 2021 novemberében arról számolt be, hogy a kormánypártok támogatottsága csupán 34 százalékos a teljes népesség körében, míg az ellenzéket 40 százalék támogatja. A biztos pártválasztók körében pedig még nagyobb, 8 százalékpontos különbséget mértek (44%-52%, vagyis abszolút többséget).¹⁰
Ezzel párhuzamosan a kutatóintézet (és az ekkortájt az intézet eredményeinek közlésére elsőbbségi jogot élvező Telex) igyekezett Márki-Zay személyes népszerűségét is hangsúlyozni, novemberben azt mérték, hogy Orbán Viktor népszerűsége 43, Márki-Zay Péteré 55 százalékos.¹¹
A Závecz Research szerint a hónap második felében négy százalék volt az ellenzék előnye.¹²
És a demokratikus lendület csupán február közepén kezdett némileg megtorpanni, amikor a Závecz kihozta, a kormánypártokhoz került az előny.¹³
Még ha csak átmenetileg is, hiszen a kormánypárti előnyről szóló jelentés után mindössze egy héttel később nyugtatott a Publicus, 2 százalékos előnyt mértek az ellenzéki összefogásnak.¹⁴
A háború kitörése, és az arra adott ellenzéki választ azonban egyre kevésbé tudták pozitívan lefesteni a közvélemény-kutatások. Március elsején az egész kampány során optimista Republikon¹⁵ már szoros eredményeket várt.

Utóbb kiderült, hogy ezek a felmérések mind túl pozitívan láttatták a valóságot ellenzéki szempontból: a listás eredmények tekintetében is – az ellenzéki kutatások túlnyomó többsége – nagyságrendi tévedésben volt. Hiszen a kormánypártok végül 20 százalékpontos fölénnyel, a szavazatok abszolút többséget megszerezve győztek.¹⁶És bár elmondható, hogy az ellenzéki összefogást is felülmérték a baloldali közvélemény-kutatók, egyértelmű, hogy nem a pártok, hanem Márki-Zay személyes népszerűsége volt a fő üzenet. A Republikon felmérése szerint¹⁷ például a bizonytalanok körében 66-33-ra vezetett 2021 végén Márki-Zay Orbán Viktorral szemben, és a két politikust ismerők körében – a kedveltségük tekintetében – 55-43-as vezetést mértek neki. Vagyis a mérések szerint Márki-Zay népszerűbb volt, mint az őt jelölő pártszövetség, és a központi üzenet is ezt sugallta, mint azt már fent említettük.

A választást követően aztán kiderült, hogy mindez csupán kampányfogás volt: már a választás előtt egy hónappal megjelentek a széthúzás első jelei, a Závecz szerint már akkor több ellenzéki politikus népszerűbb volt, mint Márki-Zay Péter.¹⁸Hogy valójában inkább ezek a számok lehettek közel a valósághoz, és Márki-Zay népszerűtlen volt már a háborúpárti megnyilvánulásait megelőzően is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Századvég elemzése szerint a választók többségének már 2021 decemberében is inkább negatív véleménye volt az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjéről.¹⁹ Vagyis a népszerűségéről szóló baloldali mérések inkább kampányanyagként tekinthetők, semmint tudományos publikációként.

A végső ítélet pedig egy évvel a választások után futott be Márki-Zayról, 2023 márciusában a volt miniszterelnök-jelölt a legelutasítottabb magyar politikus, Gyurcsány Ferenc szintjére süllyedt a népszerűség tekintetében: 29 százalék tartotta szimpatikusnak.²⁰

A másik irányból próbálkoznak

Mint azt már említettük, hasonló tendenciát láthatunk a Tisza Párt esetében az EP-választások utáni közvélemény-kutatások tekintetében. Ezúttal azonban nem a központi (potenciális) miniszterelnök-jelölt népszerűsége, hanem a körülötte szerveződő párt népszerűségét igyekszik bizonyítani a baloldali sajtó.

Nem véletlenül, hiszen Magyar Péter a 21 Kutatóközpont mérése szerint októberben mind a miniszterelnöknél, mind más baloldali politikusoknál népszerűtlenebb volt, és 2025. áprilisi méréseik szerint is jóval kevésbé népszerű, mint Márki-Zay Péter volt az ellenzéki mérések szerint (a teljes mintában: 2021 november, MZP 55%²¹ – 2025 április, MP 39%).²²

Ellenben a Tisza Párt vélt vagy valós népszerűségének építése már a 2024-es "politikai szezon" második felében megindult:

A Publicus 2024 októberében azt állította, mérései szerint a teljes lakosság körében a Tisza népszerűsége megelőzte a kormánypártokét.²³
Ezzel szemben a Századvég kutatása már ekkor figyelmeztetett- hasonlóan az ellenzék hasonló kampányához-, hogy valójában továbbra is a kormánypártok élveznek stabil többséget. Az intézet 40 százalékos támogatottságot mért a Fidesznek, a Tiszának 31 százalékot prognosztizált a biztos szavazók körében ugyanebben az időben.²⁴
Ennek ellenére a baloldali központok sorra ontották a Tisza előnyét hirdető kutatásokat: az IDEA a teljes népesség körében 6, a Medián 7 százalékpontos előnyt mért a Tiszának a kormánypártokkal szemben. ²⁵

Az év végén aztán a Republikon pártpreferencia-mérlege egy érdekes anomálián keresztül világított rá e mérések valóságtartalmára: a pártok egész éves, pártválasztók körében mért támogatottságának görbéje ugyanis a kormánypártok esetében erősen meglepő ívet ír le: az intézet szerint a Fidesz-KDNP támogatottsága mind az európai parlamenti választások előtt, mind azután relatív alacsony volt, épp csak a választás időpontjában ugrott meg.²⁶ Anomália az anomáliában, hogy a Republikon múltbeli eredményekre reflektáló anyagában a választás időpontjában a kormánypártokat 41 százalékra mérték, miközben választási eredményük 44,8 százalék lett.²⁷ Ugyanekkor a Tiszát 2 százalékponttal mérték felül.

Forrás: Republikon Intézet Elemzése, 2024.

A tendencia pedig tovább folytatódik:

A Závecz március végi felmérése szerint a Tisza előnye a biztos pártválasztók körében 5 százalékpontos.²⁸
A 21 Intézet pedig már 14 százalékpontos előnyről is írt áprilisban.²⁹
Holott a választási eredményeket rendre pontosabban prognosztizáló jobboldali központok, így például a Nézőpont mást mondanak. Mráz Ágoston Sámuel legutóbbi tájékoztatása szerint a kormánypártok 10 százalékpontos előnyben vannak.³⁰

Összességében tehát elmondható, hogy jelentős párhuzamosságokat lehet felfedezni Magyar Péter és Márki-Zay Péter kampányai között. A baloldali közvélemény-kutatók és a liberális sajtó egyre meghökkentőbb számokkal igyekszenek alátámasztani az aktuális jelölt támogatottságát, amelyek mind tendencia, mind a jobboldali intézetek mérései szerint egyre távolabb állnak a valóságtól. Ezúttal azonban némi finomhangolás is történt: már nem a jelölt "elsöprő népszerűsége" áll a központi kommunikáció középpontjában, hanem a jelölt körül szerveződő politikai tömörülés támogatottságának hangsúlyozása.